Az alábbiakat pár éve írtam és ennek kapcsán a mostani huszonkét éves fiú jut eszembe, aki másokat és önmagát is meg akarta ölni. Annyi kérdést vet fel ez az eset bennem. Látta magát boldog perceiben is? Mert állítása ellenére biztosan voltak ilyenek. A szülei tudatosították benne ezeket? Egyáltalán tudták a problémáit? Megpróbált neki valaki segíteni, aki tudott róla? Hogy gondolhatja ennyi idősen, mikor még sok mindenen keresztül sem ment, hogy az élete rossz volt? Felfogja annak jelentőségét, hogy minden élet egy ajándék? (Ő biztos az ellenkezőjét állítaná.)Talán nem tanulta meg értékelni a dolgokat, talán elcsúsztak a valódi értékek. Jó lenne, ha egy fiatal sem jutna el idáig, mert lenne segítség, vagy egy olyan értékrend, amellyel másként tudjnák szemlélni a világot. Talán ehhez ad pont egy kis elmerülést ez az írás.
Életünk során annyi nehéz, stresszes, fárasztó perc, óra és nap van. Bár életünk nagy részét pénzkereső munkával, aztán otthoni munkával, aztán másoknak segítéssel és sok más egyéb fáradozással töltjük, azért vannak olyan időszakok is - ha csak percek vagy órák is - melyekben megpihenhetünk, kikapcsolódhatunk és melyeket épp ezért mindennél jobban meg kell becsülnünk, fel kell ismernünk, örülnünk kell neki. Az élet nagyon küzdelmes és mindenkinek megvan a maga problémája, a maga keresztje.
Mindenesetre tenni kell azért is, hogy legyenek jó perceink, mikor vannak, akkor pedig képesnek kell lennünk rá, hogy azokat valóban meg is éljük, átadjuk magunkat a pillanat élvezetének.
Az én jó pillanataimból és hangulataimból gyűjtöttem össze most párat, mely talán másoknak is segít előidézni saját kedves emlékeit, élvezetes pillanatait.
A hangulataim évszakokhoz, eseményekhez, gondolatokhoz, azok megvalósulásához fűződnek. Melyek is említsem ezek közül? Mi az, ami nekem örömet okoz?
Ha csak az évszakokra gondolok, akkor a gyönyörködés a tavasszal a borongós, lilás-szürke felhőkből szinte vakítóan kiemelkedő, éppen világoszölden virító fűzfa leveleiben, ahogy fújja, tépi a szél. Végignézni, hogy melyik virág mikor dugja ki a fejét a földből, és hogy bontja ki a virágát. Eső után, mikor kristálytiszta a levegő és, nem jár még, vagy már senki az utcákon, elmenni sétálni.
Nyáron egy tóban vagy a tengerben jól beúszni, ahol már senki sincs, ráfeküdni a vízre, hallgatni a halk csobogást, közben élvezni, hogy melegít a nap és ezer-színű sugárral játszik a vízen. Beszívni egy nyári, meleg estén a nyiladozó virágok illatát, melyek édessé teszik a levegőt.
Egy nyaralás, mikor olyanok vagyunk, mint egy felfedező, megismerünk egy teljesen új tájat, embereket, kultúrát, természeti szépségeket.
Ősszel szedni a sok finom gyümölcsöt, körtét, szőlőt, almát, szilvát, aztán diót, mandulát, gesztenyét. Szelídgesztenyét és sütőtötköt sütni és hámozgatni, közben jókat beszélgetni. Nézni a fák színesedő leveleit, melyek piros, citrom- és narancssárga színekben pompáznak.
Télen mikor esik a hó, és minden zajt elnyom, és már sötét van, csak hallgatni azt a nagy csendet, aztán meg beledőlni a hóba és kezünket-lábunkat mozgatva angyalkásat játszani. Kipirult arccal hócsatázni, hóembert építeni, szánkózni, korcsolyázni és aztán
Barátainkkal, szeretteinkkel beszélgetni egy jó tea, kávé mellett, egy kellemes ebéd vagy vacsora után. Fel sem tudom sorolni, hogy gyerekeink a sok bosszús, fárasztó perc mellet, mennyi örömet okoznak, kezdve azzal, hogy megszületnek, elindulnak, elkezdenek beszélni, egyre nyílik értelmük, jól teljesítenek az iskolában, sikerül a felvételi, vagy megállapodnak, dolgozni kezdenek, vagy éppen sikerül megtalálni helyüket az életben.
Élvezetes lehet belefeledkezni valamilyen hobbinkba, amit nagyon szeretünk csinálni, teljesen erre koncentrálni és átadni magunkat neki. Számomra ilyen tevékenység a tánc, a festés, a biciklizés, mely kikapcsol, bánatban is gyógyír és akkor is jó, ha valami öröm ér.
Annak kigondolása, hogy jó lenne valamit megcsinálni, az elvégzett munka öröme és a benne való gyönyörködés.
Aztán az a kellemes elfoglaltság, mikor az ember bekapcsolja kedvenc zenéjét és csak arra figyel, teljesen ellazíthatja magát, nem kell a mindennapok gondjaival foglalkoznia, hogy mi lesz holnap, vagy azután, csak élni a pillanatnak.
Ezek a tevékenységek és ellazulások tudnak átsegíteni, hogy aztán bírjuk a mindennapok forgatagát, küzdelmeit.
Remélem sikerült mindenkiben hasonló kellemes gondolatokat, emlékeket ébreszteni, vagy talán kicsit fogékonyabbá tenni, hogy meglássuk, melyek azok a dolgok, melyeknek örülnünk kellene. Sokak számára talán kis dolgoknak tűnnek ezek.
Persze, vannak más élvezetek is. Ne essék félreértés, ha egy vágyott dolgot megkapok, annak én is nagyon tudok örülni. Egy vacsora-, színház-, vagy mozi meghívásnak szintén, de akkor sem vagyok letört, ha ez nem mindennap történik meg velem, épp azért mert számos apró, se pénzbe, se fáradtságba nem kerülő dolog van, amit élvezhetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése