Test a lélek börtönében

Szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, amelyet barátnőm írt, akivel együtt ültünk a "Női Újságírás" tanfolyamon. Azt hiszem, minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy egy nagyszerű írás az anorexiáról.

"Mi taszíthat egy intelligens, csinos lányt az életveszélyes éhezés csapdájába? Hogyan veszi át észrevétlenül a lélek a hatalmat a test felett, kétségbeejtő soványság felé sodorva? Az anorexia nervosa nevű betetség egyre gyakrabban keríti be áldozatait, elsősorban a fiatal lányokat. Azt gondolnánk, mindent megadott nekik a sors: vonzó alakot, kimagasló képességeket, rokonszenves természetet. Ők azonban örök elégedetlenségben élnek. Úgy érzik, ha nem tökéletesek, alkalmatlanok az életre. Lét és nemlét határán táncolva ijesztő mértékig lefogynak, környezetük tehetetlenül szemléli, hogyan döntik romba egészségüket. A regényben feltárul Anikó naplójának titka. Története felfedi küzdelmét az anorexiával és önmagával, az utat, mely a reménytelennek tűnő harctól elvezette a felszabadító gyógyulásig. Az érzelmi hullámvasút, melyen évekig ült, mindannyiunk számára ismerős lehet. Hiszen ki ne gondolkodna el időről időre a társkeresés, a szülő-gyerek kapcsolat, és valódi életcélunk kérdésein? Anikó számára a betegség nemcsak szenvedést hozott, de tanulságos útravalót is. Megismerte valódi énjét, hogy végre békét kössön a teste a lelkével, és újra mosolyogva nézhessen a tükörbe."

Szendi Gábor: Boldogtalanság és evolúció

Miután elolvastam a szerző: Paleolit étrend cím könyvét, kíváncsi voltam a következőre is, bár ez pár részben már az előző könyvben is megismert tényeket tárja az olvasó elé, mégis számos érdekes gondolatot találtam, amelyeket most idézetek gyűjteményében tenném közzé, illetve egy -két fejezetcímmel ajánlanék.

Amiért elolvastam a könyvet annak az is oka, hogy szűkebb környezetemben is egyre több szenvedő embert találok, akik bizonyos életbeli problémáikkal egyre inkább produkálnak kórós tüneteket.
Azt hiszem azt már senki sem akarja letagadni, hogy a a test és lélek olyan szoros kölcsönhatásban van egymással, hogy akár az egyik, akár a másik nem megfelelő állapota megbetegítheti a másikat. De hol van a megoldás?

Depresszió, pesszimizmus, evolúció
Csak kövessük az okfejtést és megtudhatjuk, a depresszió evolúciós értelmét.

Betegség e a depresszió?
Ártalmas vagy szükséges, mi a normális, vagy abnormális mérték? Ezekre is választ kaphatunk.

Pesszimizmus és optimizmus
Szó esik a két fogalomról, külső és belső kontrollról.

"Valójában korunk pesszimizmusát, boldogtalanságát nem érti meg az, aki a depresszió gyakoriságát méricskéli. A depresszió, ha korrektül alkalmaznák ezt a diagnózist, egy ritka, a szélsőséges állapot volna. Amit ma depressziónak neveznek az jórészt boldogtalanság, levertség, örömtelenség, fáradékonyság, stb."

"Az emberiség a pesszimistáknak köszönheti a fennmaradását és az optimistáknak a fejlődését."

"A modern ember boldogtalanságának fő oka, hogy nem szabad!"

Egy agykutató az emberi boldogtalanságról

"Lambertnek szemet szúrt, hogy miért olyan boldogtalanok az emberek, miközben soha nem éltek olyan jól és stresszmentesen, mint manapság."
Az eredményekről szól a fejezet.


Remélem sikerült felkelteni az érdeklődéseteket!

Városi tanya

Most olvastam Rosta Gábor: Városi tanya (Szemléletváltás a válság idején) 2009-es kiadású könyvét, amely több gondolatot ébresztett bennem és amelyeket megosztanék most mindenkivel.

Először álljon itt egy idézet, amely szerintem a fő mondanivaló:
"Az elkövetkező évek, évtizedek a gazdasági és az abból kinövő szociális válság esztendői lesznek, az egyénre zúduló sokféle csapásról fognak szólni. A gazdasági válság és az időjárás-változás okozta természeti katasztrófák átírják az eddigi, az állandó fejlődésről szóló elképzeléseket, a jövő bizonyosan nem olyan lesz, mint a közelmúlt volt. "

A könyv alapgondolata, hogy hasznos, ehető növényeket érdemes beszerezni és gondozni - akár csak egy erkélyen is - mivel ezek sokszor szépek is de emellett még hasznot is hajtanak, szemben mondjuk a dísznövényekkel. Persze a kertemből ezek sem hiányozhatnak, de két gyerek mellett igen hasznos, ha van mindig mit a kertben csemegézni.

Ebből kifolyólag a már meglévő gyümölcsfáink és bokraink mellé újabbakat, ismeretlenebbeket is beszereztünk, mint például a gránátalmát, golgotavirágot, amelynek a maracuja a termése, illetve gojit. A beszerzési hely pedig egy magyar, családi vállalkozás: http://www.egzotikusdisznovenyek.hu/
Ezek mellett veteményes készült salátával, sóskával, csicsókával és paradicsommal, a rebarbarám sajnos nem kelt ki, a fűszerkertben van kakukkfű, bazsalikom, citromfű és babér. A könyvben említett polikultúra jegyében, a saláta helyére később jöhet majd más, még nem találtam ki, hogy mi.
Mivel itthon már korlátozott a hely, anyósomékhoz vittünk jostát, fügét, ültettünk mogyorót ,a szelídgesztenye, kínai datolya pedig újabb beszerzés.

Az az ötlet is megfogott, hogy a könyv minden felület kihasználását javasolja, így a homokozó köré, elkészült egy futtatórács, amely így majd a naptól is megvéd minket és gyümölcsöt is terem. Sajnos a futók, amelyeket oda terveztem elfogytak, így kivit ültettünk. A futónövényekkel pedig még kihasználom azokat a felületeket, amelyek még rendelkezésre állnak és nem engedik terebélyesebb növény ültetését.

Minél több haszonnövényünk van, annál biztosabb, hogy minden hónapban lesz mit csemegézni, de tudatosan is törekedhetünk erre.
Nálunk most a szüret kezdődik az eperrel, folytatódik a málnával, cseresznyével, aztán jostával, kajszival, őszivel, szőlővel, szilvával, mandulával és a most beszerzetteket még nem vettem bele, mert még nem biztos, hogy ebben az évben teremni fognak.
Mindemellett a fajták változatossága is elősegíti, hogy ha valamit megtámadna valamilyen betegség (mostanában az őszi és kajszit) esetleg maradjon túlélő:)

A könyv szól a közösségek fontosságáról, amelyről rögtön a Zöld blogháló, az Életharmónia Levelezőközösség jut eszembe, amelyek már most olyan spontán, alulról jövő szerveződések, amelyeknek a hasznosságát az is bizonyítja, hogy a családunk számos ötletet tudott megvalósítani általuk (receptek, napkollektor, aszaló).

Sajnos, a könyv ötletei bár jók, azt gondolom akadályokkal teli a megvalósításuk, legalábbis most. Nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk köztéren nem szednék le a megtermelt gyümölcsöt-zöldséget. Az emberek már a több kutya vagy egyéb különös állat tartásáért a szomszédomban már most feljelentik egymást. Szóval, nekünk embereknek ehhez nagyon meg kellene változnunk!

A könyv számos gyakorlati tanácsot ad a kezdetektől, minden apró részletre kitérve. A könyv függelékében rengeteg ide vonatkozó, általában angol nyelvű weboldal címe található.
Javasolt címszó pl: Community Gardens

Könyv fejezetei:
A városi gazdálkodás
Haszonállatok a városban
Termények tartósítása
A városi tanya takarítása
A városi tanya épületei, lakótér
Közlekedés
Az internet használatáról

Könyv- és filmajánló

Cormac McCarthy: Az út, Paulo Coelho: Az alkimista

Hogy miért ajánlom együtt a két művet? Azért mert két ellentétes gondolat fogalmazódott meg bennem, ahogy egyidejűleg olvastam-láttam őket.

A könyv szinte arról győzne meg minket, hogy igenis magunk irányítjuk a sorsunkat és ha figyelünk a jelekre és nem riadunk vissza, akkor beteljesíthetjük sorsunkat, amely megelégedéssel tölt majd el minket.

Amikor pedig megnéztem a filmet - amelyet csak erős idegzetűeknek ajánlok - akkor az az érzés és gondolat kerített hatalmába, hogy akármennyire igyekszünk beteljesíteni életünk feladatait van egy sokkal nagyobb erő nálunk, amely minden, kis hangya módjára élő ember fölött áll és egy mozdulattal elsöpörheti az összes hangyabolyt. Ez nagyon lehangoló, de mindannyian tudjuk, hogy igaz. Az is elszomorító, hogy elég csak egy ember, ahhoz, hogy a világ megsemmisüljön, így minden háborús konfliktust és eseményt félelemmel figyelünk. Tudom, megint sokan csak legyintenek és csak egy újabb katasztrófafilmnek könyvelik el a mozit, de én a film vége után csak egyet tudtam tenni: imádkoztam.

Tartalmak:

Cormac McCarthy, a Nem vénnek való vidék írója ijesztő posztapokaliptikus víziót rajzolt meg, amit John Hillcoat rendező festett szélesvászonra, Viggo Mortensen-nel a főszerepben. A The Road a kritikusok szerint 2009 egyik legjobb amerikai filmje.
(Velencei Filmfesztivál (2009): Arany Oroszlán-díjra jelölve John Hillcoat)

Több mint tíz év telt el azóta, hogy Amerikát elpusztította valamilyen rejtélyes kataklizma. Csak egy villanásra emlékeznek a túlélők, megszűnt az energiaellátás, kitört az éhínség, az emberi civilizáció végállapotba került. Egy férfi és egy kisfiú tovább»indul útnak rongyaikba burkolva az óceánpartra, összes vagyonuk - a takarók, palackok, rongyok - elfér egy rozoga bevásárlókosárban. Vándorlásuk során rejtőzködniük kell a túlélőkre vadászó bandák, tolvajok, és más kétségbeesett lények elől. Fizikai állapotuk egyre romlik, az erőltetett menet, az élelemhiány és a hideg megteszi a magáét. Mégis, ebben a sivár univerzumban is akadnak boldog percek, az emlékezés, az önfeláldozás, és a szeretet pillanatai, és ezek adnak értelmet a túlélésért való küzdelemnek.

Az alkimista Coelho fő művének számít. Santiagonak, az andalúz pásztorfiúnak meseelemekkel átszőtt kalandtörténetét a kritikusok Saint-Exupéry Kis hercegéhez szokták hasonlítani. Santiago, miután kétszer látja azt az álmot, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, elindul megkereseni azt. Végigzarándokol Afrika északi, sivatagos részén, szokatlan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik, köztük az alkimistával, akitől megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni álmait. A filozófikus mese lelki balzsamként hatott azokra a tízmilliókra, akik már eddig elolvasták Coelho alapművét.

Szilvi öko hírlevele - több téma

Az ekcémával kapcsolatosan (és ez nem csak ekcémát érint, hanem egyéb allergiás, autoimmun betegségeket is) az a megjegyzésem az antalvali.com alapján (lásd korábbi ajánló), hogy valóban nem is gyógyítgatni kell a tüneteket, hanem sokkal hatásosabb a megelőzés. Bár találtam pár elég hatásos módszert a probléma kezelésére, mit sem érnek, ha újra és újra jelentkeznek, amiatt, hogy olyan anyagokat használunk mindennapjainkban, amelyek ezeket újra előhozzák. Szerencsére most ezt is tanulgatom és kezdek ráébredni, hogy mi minden felesleges a háztartásomban. És csodák csodája - valahol minden területen ott lyukadok ki, hogy vissza a természethez!

Miután mostanában a kozmetikumokkal foglalkoztam egy kicsit megint visszafordultam étkeink felé. Férjem megint begyűjtött egy jó kis könyvet "Tóth Gábor: Az E-számokról őszintén" címűt. Ha valaki egy kis segítséget keres, hogy jobban megértse mai ételeink összetevőit, mindenképpen segítségére válik a könyv elolvasása. Van benne egy E-szám lista, a feltételezett hatásokkal, de bepillantást enged az élelmiszeripar "kulisszái mögé", szó esik "élelmiszereink kozmetikumai"-ról, illetve részletesen a "befolyásolás mesterei"-ről, mint például az aromák, színezékek, tartósítószerek, és így tovább.Ennek alapján már megint akadt feladat, beszerezni a most használtnál (nátrium-benzoát) némileg jobb tartósítószert, illetve zselésítő anyagot, és megint arra kell rájönni, hogy a mértékletesség az élet minden területén megfogadandó tanács és ez alól az evés sem kivétel:)
Még egy hozzáfűznivaló a természetes édesítőkhöz a könyv alapján, hogy ezek nem telítenek el , nem késztet magas inzulintermelésre (ugye pont ez a lényeg) ezzel szemben az ember szervezete mégis arra készül, hogy most egy energialöketet kap. Így aztán hiába hosszabb esetleg a felszívódás, az éhségérzet, vagy nassolni vágyás megmaradhat. Persze, ha ennek tudatában vagyunk, saját magunkra is könnyebb figyelni, nehogy beleessünk ebbe a csapdába.

Utolsó gondolatnak az jutott megint eszembe, hogy mennyire igaz, a mondás, hogy "Jó pap, holtig tanul". Az ugye természetes, hogy gyermekeink az iskolákban megtanulják a számokat, a biológiát, anyanyelvünket és folytathatnám a sort. De lassan bele kellene venni a tananyagba azt a sok mindent, amelyet mi most felnőtt fejjel próbálunk megérteni, és amely legalább annyira alapvető tudás, ahhoz, hogy megértsük mai világunk, egészségünk, életmódunk, "fejlődésünk" rejtelmeit.

Látszik, hogy esős az idő, mert nem érek rá annyit kertezni és így megint van idő írni!:))

Biogazdálkodás - permakultúra

Férjemmel folyamatosan kutatjuk, hogy hogyan lehetne kertünket, illetve szülei gazdaságát az ökológiai rendhez minél közelállóban kezelni.

A képen látható könyv: Baji Béla "Önfenntartó biogazdálkodás - Permakultúra" könyve pont ebben segíthet mindenkinek.
Eddig pár ötletet találtunk innen-onnan, például a ffek oldalán (lásd linkek között) van egy peronoszpóra elleni recept, mely hagyma és fokhagyma keverékét ajánlja.
Több könyvben vannak tippek, például ilyen a zöldségek mellé ültetendő virágok, melyek elvonzzák a kártevőket a haszonnövényekről, vagy olvashatunk arról arról, hogy hogyan tartsuk távol a csigákat tört tojás- vagy dióhéjjal. De sok forrásban jh még mindig sokszor szerepel a vegyszeres növénygondozás.

A könyvről többek között az alábbi honlapon találhattok részletesebb leírást, most ebből csak egy kis részt másoltam ide.
http://tudatosvasarlo/konyvajanlo/187
Ez a könyv, az első hazai könyv a permakultúráról, már nagyon hiányzott. Miközben naponta kapjuk a híreket a pusztulás felé tartó Földről, a mezőgazdaság újabb és újabb válságáról, botrányáról, jó ráeszmélni, hogy vannak, akik már most dolgoznak a megoldáson, akik már megkezdték a gyógyítást. Még jobb tudni, hogy ez az apró zsebkönyvecske nekünk is segíthet, hogy megtegyük az első lépéséket.
A fosszilis üzemanyagokon alapuló modern mezőgazdaság csapdájából többen, többfelé keresték a kiutat. Köztük volt a permakultúra is. A hetvenes évek közepén két ausztrál, Bill Mollison és David Holmgren kidolgozott-összefoglalt egy földművelő módszert-filozófiát. Megpróbálták újra megteremteni azt a rendszert, amit a természetben járva látunk, egy olyan komplex rendszert összeállítva a kertben, mely összességében produktívabb és stabilabb, mint a hagyományos módszerek.

Az A5-ös formátumú, 140 oldalas könyv ára 2500 Ft, amely nem olcsó, mivel magánkiadásban jelenik meg, de angolul, a neten még nagyon sok információ található.

Erkölcsi gondolatok az új évezredre

Manapság nem csak gazdasági- , hanem társadalmi-, erkölcsi válságról is beszélhetünk. Mindenkinek ajánlom a könyvet, hogy gondolatai segítségével rátaláljunk önmagunkban az igazi értékekre. Bár nagyon érthető, mégsem könnyed olvasmány, hiszen minden egyes mondata értelmezendő és akkor hasznos, ha önvizsgálatot is tartunk közben.

Az előszóból:
"A világban szétnézve azt látom, hogy nem csak nekünk, tibeti menekülteknek és más hontalan népcsoportoknak vannak nehézségeink. Az embereket mindenütt, minden társadalomban éri szenvedés és megpróbáltatás - még azokat is, akik szabadságban és anyagi jólétben élnek. Azt hiszem, a boldogtalanság, amitől az ember szenved, nagyrészt a saját műve. Elvileg tehát legalább ez elkerülhető. Úgy látom továbbá, hogy az erkölcsileg pozitív magatartású emberek boldogabbak és elégedettebbek azoknál, akik nem törődnek az erkölcscsel. Ez megerősíti hitemet, hogy ha képesek vagyunk megfelelően átformálni gondolatainkat, érzelmeinket s magatartásunkat, akkor nemcsak hogy könnyebben megbirkózunk a szenvedéssel, hanem eleve sokkal kevesebb szenvedés vár ránk.

Ebben a könyvben igyekszem megmutatni, mit értek "pozitív erkölcsi magatartáson". Tisztában vagyok vele, hogy az erkölcsöt, az erkölcsiséget érintő kérdésekben nagyon nehéz akár helyt-állóan általánosítani, akár tökéletesen pontosnak lenni. Egy adott helyzet szinte sohasem egyértelműen fekete-fehér. Ugyanaz a cselekedet különböző körülmények között különböző színezetű és fokú erkölcsi értékkel bír. Ugyanakkor alapvetően fontos egyetértésre jutnunk a tekintetben, hogy mi számít pozitív és mi negatív magatartásnak, mi jó és mi rossz, mi helyes és mi helytelen. A múltban, amikor az emberek tisztelték a vallást, az erkölcsi normák egyik vagy másik vallás követőinek többsége révén érvényesültek. Ez ma már nincs így. Éppen ezért valami más úton-módon kell rögzítenünk az erkölcsi alapelveket.

Ne higgye az olvasó, hogy én, a dalai láma, valamilyen különleges megoldást kínálok. Könyvem lapjain nincs semmi olyan, ami korábban már el ne hangzott volna. Azt hiszem, sokan, akik megoldást keresnek az ember problémáira és szenvedésére, maguk is eljutottak az általam felvetett kérdésekhez és gondolatokhoz. Amikor barátaim tanácsára hallgatva a nagyközönség elé bocsátom könyvemet, ezt abban a reményben teszem, hogy így hangot adhatok azoknak a millióknak - a csendes többségnek -, akiknek nincs módjuk véleményüket a nyilvánosság előtt kifejezésre juttatni."

„Ha ez a könyv sci-fi lenne, lehetséges, hogy nemsokára ünnepelt, népszerű író lennék. Még a kritikusok is dicsérnék a szárnyaló fantáziámat. Az a probléma, hogy ez itt a valóság.” – Dr. Lenkei Gábor

A könyv válaszokat tartalmaz. Válaszokat olyan kérdésekre, amelyeket egy orvos tett fel önmagának, mert nem értette, miért nem tud gyógyítani az orvostudomány.

A cenzúra azt jelenti: „gondolat-rendőrség”. Azt jelenti, hogy valakik eldöntik, megszabják, miről tudhatunk és minek kell ismeretlennek maradnia számunkra.

• Cenzúrázva lenne az egészség?
• Eltitkolnának előlünk létfontosságú tudományos felfedezéseket?
• Valakik azt szeretnék, hogy ne legyünk teljesen egészségesek?
• Az orrunknál fogva vezetnek minket?

A válaszokat megismerheti a könyvből. Egy üzletember így nyilatkozott róla:

„Ez a könyv olyannyira veszélyes, hogy fegyverviselési engedély kell hozzá.” – B. G.

Utolsó kísérlet

híradás a föld állapotáról

Hetesi Zsolt - Szám Dorottya - Végh László

Ötven éve még aligha volt olyan ember a világon, aki tudományos szempontokat mérlegelve arra a következtetésre jutott volna, hogy a rohamosan fejlődő emberiséget a végpusztulás veszélye fenyegeti. Gazdagodott, növekedett a világ, a tudomány haladása szédítő távlatokat vetített, elénk. Bízhattunk abban, hogy az atommagfúziót szolgálatunkba állítva kimeríthetetlen erőforráshoz jut az ember, és már az 1970-es évekre elkészül az első ilyen erőmű. Hittük, meghódíthatjuk a világűrt és gyarmatosíthatjuk a Naprendszert, valamennyi erő- és nyersanyagforrását a szolgálatunkba állíthatjuk. Ám vagy negyven évvel ezelőtt különböző nemzetiségű értelmiségiek egy csoportja felismerte és meg is fogalmazta, hogy kimeríthetetlen erőforrás nélkül az emberiség egészét sújtó válság felé tartunk. Ahogy telt az idő, egyre érzékelhetőbbekké váltak az erőforrás- és a világméretű környezeti válság jelei. Az 1973-as olajválság után lecsökkent a gazdaság növekedésének üteme. 1985-re lelassult a mezőgazdasági termelés több mint harminc éven át tartó igen gyors növekedése, és láthatóvá vált, hogy az iparszerű mezőgazdaság végzetesen károsítja a termőföldet és az édesvízkészleteket. Tíz éve a világ kőolajkészleteit felmérő szakemberek egy csoportja a nyilvánosság elé tárta, hogy már egy ideje évente sokkal több kőolajat használunk fel, mint amennyi új készletet évente találunk. Most 2008-ra megugrottak a kőolaj, földgáz és az élelmiszerek árai, és egyre hevesebb küzdelem folyik a bolygó még megmaradt erőforrásainak elosztásáért. 2008 őszére az USA egyre mélyülő pénzügyi válsága az egész világra kiterjedő pénzügyi és gazdasági válságra vezetett. Ez a könyv a világválság emberi és anyagi hátteréről, az összeomlással fenyegető átmenet zárható lefolyásáról és a felkészülés lehetőségeiről szól. Előrebocsátanánk, a Kárpát-medence népei a világ többi részéhez viszonyítva jobb jövőben reménykedhetnek. De a megmaradásra csak akkor lehet számottevő esélyünk, ha már most szembenézünk azzal, hogy ténylegesen milyen helyzetben vagyunk, mi várhat reánk és felkészülünk a jövőre.

Paleolit étrend

Most olvastam Szendi Gábor: Paleolit étrend, A nyugati életmód és a civilizációs betegségek alcímű, 2009 novemberében megjelent könyvét. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egészségesebb életet élni. Meglepő dolgokat tudhatunk meg!

Szendi Gábor honlapján is sok érdekes infót találtok. http://www.tenyek-tevhitek.hu/

Rendelési lehetőség:

A könyv megrendelhető közvetlenül a kiadótól az
elorendeles@jaffa.hu
címen. A kiadó 20%-al olcsóbban ingyen házhoz szállítja.
A könyv bolti ára 3490 Ft, a kedvezményes ár 2790 Ft (és ingyenes házhozszállítás).