Földrengések, árvizek, szárazság, meleg- és hideg rekordok. Az egyensúlyából kibillentett rendszer jelzései. Halottak, sebesültek, menekültek. Éhezés, járványok.
Sokan megmozdulnak segíteni, még a mi kicsiny országunkból is. Felhívások érkeznek segélyekre, egy idegen ország, idegen embereinek.
Vegyesek az érzelmeim. Mert mi van a sok itthon szenvedővel? Vajon értük is megmozdulnak e az emberek? Vagy csak egy nagy katasztrófa indítja meg annyira az embereket, hogy cselekedjenek, adakozzanak?
Aztán nézem a képeket. Zsúfolt menekülttáborok, nélkülözés, árva gyerekek. Mégis jó, hogy segítünk! Hogy mások is segítenek! Mert mi lenne enélkül velük? Ők is emberek, szenvedők, nagy szükségben. És sokan.
Aztán megint csak düh. Hol van az állam támogatása? Akár itthon is? Miért van, hogy oly sokszor az egyes magán emberek jótékonyságára kell hagyatkozni?
Lehet, hogy pont ez a tragédia nem függ össze az ember romboló tevékenységével, de sok másik igen! Ezek jutnak most eszembe, hiszen ott is számtalan hasonló sorsú ember él, vegetál, haldoklik.
Mi sokan, kicsik, kicsit nagyobbak olyan károkat próbálunk orvosolni , melyeket a világot behálózó nagyok okoznak. (gondolok itt például az olajcégek által tönkretett afrikai országokra) Megszólal - e a lelkiismeretük? Vajon, egyáltalán fogalalkoznak -e ezekkel a dolgokkal?
Ugyan néha tetszeleghetnek nagylelkűségükkel, mialatt tudják, hogy ők azok, akik mindezt okozzák.
Kérdések, amelyek csak költőiek, de amelyek továbbra is, mégis, kérdések maradnak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése