
Aztán került két nagyobb kartondoboz, melyeket szájukkal egymás felé fordítottunk és ebből lett egy képzeletbeli autó. Rá is rajzoltuk a kormányt és műszereket. (Erről sajnos nincs kép). Néha mindkét gyerek beült vezetőnek, vagy az egyik utasnak, vagy nekiálltak be- és kirakodni a bontatlan pelenkás és törlőkendős csomagokat és játékokat. Úgy dolgoztak, hogy öröm volt nézni ahogy egészen belemelegedtek!

A kartonautó egy hónapig bírta, meg én is a leszűkült helyet, de addig is minden este jó időre lefoglalta őket.
Vehettünk volna jó drágán kész házikót, volt ugrálóvárunk, mely sajnos előbb-utóbb kilyukadt. A dobozokat viszont nem sajnáltuk, hiszen nem kerültek semmibe és aztán pedig elvittük a papírgyűjtőbe, ezzel újrahasznosítva őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése