A mi világunk

Korábban írtam a blogban a "Nyitott szemmel" című újság pályázati felhívásáról, amelyben a címben jelölt témában lehetett írásokat küldeni. Erre készítettem az alábbi elmélkedést, amelyről sajnos csak annyi visszajelzést kaptam, hogy megérkezett a megfelelő helyre, azóta semmi hír. No, de legalább annyi haszna legyen, hogy most ezt közreadom.

A mi világunk
Hazugságvilág

Felkelt reggel, nem sokkal azután hogy férje és a nagyobbik gyermek elsiettek az óvodába, és megint merengő hangulatában volt, miközben elkészítette ő és gyermeke reggelijét. A kolbász szerencsére biztos forrásból származott, a paprikát azért egy ökomosogatószerrel - amelytől végre nem lesz ekcémás a keze - megmosta, az almát viszont meg is pucolta. Az jutott eszébe, hogy Hófehérkének is a legszebb, piros almát kínálták, csakhogy ugye mérgezett volt. Nincs is olyan nagy különbség a mese és valóság közt, nem igaz? Levette a zöld teát a polcról az ott lévő számos tea, mint az echinacea, búzafű, rooibos, vagy a saját szárítású csalánlevél, lándzsás útifű, citromfű közül. Nem szerette az ízesített, színesített, szagosított dolgokat.
Eközben arra gondolt, hogy vajon folyamatos fáradozása, hogy minél természetesebben éljen mennyire megvalósítható. Hiszen most is ott az az óriási olajfolt a Mexikói-öbölben. Lehet, hogy a holnapi halkonzervben is lesz belőle egy kevés, pedig az egyébként milyen egészséges lenne. Hiába, nem lehet eléggé vigyázni!
Reggeli után kimentek leszedni a kertben pirosló ribizlit és málnát, feketéllő jostát és élvezte, hogy nem kell megmosnia és azon aggódni, vajon mi lehet benne, ami nem tesz jót szervezetüknek. A gyerekek persze már félig éretten szedtek mindent, alig tudták kivárni, amíg megértek a szemek. Szerette a kertet és annak nyugalmát, a munkát benne és a gyümölcsöt, amelyet adott. Azt gondolta, ezt minden embernek élveznie kellene, ahelyett, hogy sokan az emeletes dobozokban élnek bezárva, jóllehet tudta, sokan választanának másfajta életet, ha megtehetnék. Látta és tapasztalta, hogy nem igaz azt állítani, hogy ilyen élettérben az emberek jól érzik magukat.
Persze az is lehet, hogy a természet és természetesség varázsára azért nem mindenki kíváncsi. Sokaknak az edzés az edzőteremben folyik a természet helyett, a főzést helyettesítik az éttermek, étkezdék műételei, a szórakozás a számítógép előtt vagy egyéb adrenalinszint növelő, természetesen, pénzes helyen folyik, vagy csilli-villi magamutogatással telik. Arra gondolt, hogy mennyire élvezték a gyerekek a hétvégi kirándulást, amelyen a csüngőlepkéket rátették a kezükre és azok jó ideig ott csücsültek rajtuk.

Eltávolodtak az emberek a természettől és ezért büntetés vár mindenkire. Az étel tele van idegen anyaggal, a mindenféle kencék mérgeket tartalmaznak, a víz és levegő sem olyan tiszta, mint régen, helytelen azt gondolni, hogy napjaink kórságai gyógyszerekkel kezelhetőek, gyógyíthatóak. Hazugság minden szólam, amely arról szól, hogy az új generációs, szuper hatékony kenőcsöktől még szebb lehetsz, hogy a látvány péksütemény jó és tápláló is, hogy a gyógyszerek enyhülést hoznak a bajokra és még hosszan folytathatnám.
A vásárlási láz még a válság ellenére sem csökkent igazán, a fogyasztás maradványaiként a szeméthegyek pedig csak nőnek. Hallgatja a gazdasági híreket és arra gondol, hogy már rég elfeledték az emberek a taxisblokádot, miközben az üzemanyag ára észrevétlenül kúszik egyre feljebb és sokan tudják, hogy ez csak rosszabb lesz. Ráadásul az üzemanyag drágulása sok minden másra is kihat majd. A pénz értéke is egyre romlik, de nem is veszik észre az emberek, csak akkor, amikor valami nagy zuhanás van, pedig alattomosan, lassan ugyanarra a szintre jut a pénz értéke, mint a hónapokkal ezelőtti pánik során. A legtöbben úgy gondolják a válságnak lassan vége, ő sajnos úgy, hogy még csak most kezdődik.



Persze a legtöbben nem aggódnak emiatt, eszükbe sem jut ilyesmi. Néha ő is azt érzi, hogy nem kellene ezzel foglalkozni, csak gondtalanul élni az életet. Aztán eszébe jut azoknak a kedves ismerősöknek és rokonoknak a halála, akik a mai világ egyre gyakoribb betegségeinek áldozatai lettek. Tudja, főleg a gyerekek miatt, tovább fogja kutatni a megoldásokat és lehetőségeket, amelyek egy egészségesebb és tartalmasabb életet adhatnak nekik.

Kiviszi a kerti komposztálóba a konyhai hulladékot és közben hallgatja a madárcsicsergést és élvezi a virágok illatát. Játszanak kint a kisebbik gyerekkel, általában locsolósdit, az összegyűjtött esővízből, mert a pancsolás a legjobb játék. Bár a gyerekek most még nem csak a kért virágokra locsolják, hanem mindenfelé, amiért meg szokta szidni őket, tanítja, hogy a víz nagy érték. A kézmosásnál is mindig el kell mondani, mert persze akkor is hajlamosak játszani.
A babakocsi aljába berakja a papírt, egy-két műanyag üveget és a sétával egybekötve útközben kidobják a szelektív gyűjtőbe. Ha nagyobbik fia is vele van mindig ő szeretné bedobni, csak már nem nagyon bírja felemelni odáig, mégis legalább egyet megenged neki, hogy élmény legyen számára és ezzel akaratlanul megtanulja ezt a rendszert.
Séta közben azon elmélkedik, hogy más történelmi korban sem szívesen élt volna, hiszen akkoriban az élet nem mindig ért sokat. Keresztes hadjáratok, boszorkányégetés, koholt vádak és ki tudja még mi minden. Mindezekhez képest a mai világ elég kényelmes és boldogan élhető, persze nem mindenki számára, de az élet általában mégsem annyira veszélyes. Vagy ez is csak látszat? A veszélyek most talán nem direkt formában vannak jelen, hanem megbújnak az ételben, italban, levegőben. A kényelemnek nagy ára van, túl nagy, csak sokan még nem látják, vagy akarják látni.

Ma nem főzött, maradt még tegnapról, de a kenyér már elfogyott, így berakja a gépbe a hozzávalókat. A friss kenyérből mindig hamar elfogy egy jó darabka, persze nem csoda, amilyen illata van és persze az sem mellékes, hogy tudja miből van! A mosogatógépbe berakja a mosódiót és beindítja. A mosás is azzal megy, meg persze szappanos kézi dörgöléssel, mert a fiúk ruhái csak így lesznek tiszták. Öblítőt már nagyon rég nem használ. Egy kis ecet puhít, az illóolaj pedig nagyon enyhe illatot ad. Amúgy sem bírja a nagyon illatos dolgokat, főleg azokat, amelyek nem természetesek. Igaz, hogy a szintetikus mosószer jobban habzik és talán tényleg szebben is mos, de tele van olyasmivel, ami ártalmas lehet. Ez ugye így nem hazugság, csak elhallgatják, így akinek érzékenyebb a bőre, ami mostanában egyre többeknél fordul elő, annak nem igazán tesz jót. Persze másoknak sem, csak nekik nem lesznek tüneteik.
Meglocsolja a gyógynövényeket, megnézi, hogy hogy nő a saláta és hogy rágták meg a csigák a sóskát. A paradicsomot is megette valamit. Megint ki kellene dobni az összetört tojáshéjat, talán az jelent valami védelmet a csigák ellen. A sörcsapdát nem szereti, mert azzal meg is ölheti őket, azt meg nem akarja, bármennyire is haragszik, hogy haszonnövényeit és virágait lerágják. Ha ez sem használ kell találnia valami más megoldást. A biokertészkedés terén még van mit fejlődnie.

Hazahozza a mama vagy a papa az óvodából a nagyobbikat és bár a gyerekek sokszor veszekednek, civódnak egymással, élvezi ahogy látja mint okosodnak, ügyesednek, csak a jövőjük miatt aggódik, amikor szemléli őket.
Most, hogy a mama végre nyugdíjas tudnak váltani pár szót, mert mikor munka után jött hozzájuk az csak egy rohanós tíz perc volt, a mostani élet munkatempója nem igazán családbarát. Akkoriban csak a vasárnapi ebédek adtak arra lehetőséget, hogy egy kicsit többet legyenek együtt. Ezek jelentetik számára most is az igazi ünnepet és nem csak azért, mert ilyenkor főznie sem kell, hanem mert ilyenkor igazi családi körben töltik az időt.
Fáradtan ér haza férje, már nem sok maradt a napból. Vacsora, fürdés és egy kis játszás fér még bele. Ő is elfáradt az egész napi sürgés-forgásban, nem nagyon maradnak unalmas percei.
Ha néha megnézik a tévében a híradót vigyáznak, hogy a reklámoknál kikapcsolják, mielőtt a gyerekeket megint emlékeztetik, mondjuk egy csoki- vagy rágnivaló reklámja kapcsán arra, amit sikerült napközben elkerülni, gyümölccsel-zöldséggel. Azért kapnak ilyesmit, csak mondjuk nem vacsora előtt és főleg nem minden esetben, amikor a reklám hívja fel erre a figyelmüket. Így is sok a túlsúlyos és ennek következményeként nem egészséges gyerek. Persze a fogrém reklám korántsem ösztönzi gyerekeit gyors fogmosásra.
A híradónak, a Mexikói-öböl olajömléséről és annak évtizedes romboló hatásairól szóló hírei megint felmérgesítik és elkeserítik. Mi a csudának vacakol azzal, hogy természetbarát szereket használ, hogy maga is igyekszik kertészkedni, hogy órákat tölt gyógynövények tanulmányozásával? Amíg ő megmenteni igyekszik valamicskét a természetből mások óriás mértékben rombolják azt.
Az ő igyekezetének cseppje csak egy mikróba az olajfolthoz képest, az meg csak egy bolha a többi szennyezés talaján.
Megint maga elé kell idéznie Teréz anyától származó jelmondatát: "Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger." Meg aztán eszébe jut, hogy sok más ismerőse van a neten, akik pont úgy gondolkoznak, mint ő és ez megint erőt ad neki. Ha a világ már csupa hazugság, legalább ők, saját maguknak próbálnak nem hazudni. Mert élhetünk úgy, hogy nem akarjuk észrevenni a fenyegető jeleket, de attól azok még megmaradnak, sőt szaporodnak és nagyobb kétségbeesést szülnek, mintha az emberek időben szembenéznének vele.
Tudja, hogy sok minden rossz irányban halad és ezt a rossz irányt sajnos sokan támogatják, hiszen ez áll érdekükben. De azt is látja, hogy sok vele hasonló gondolkodású ember van, nem csak az országban, de a világon mindenhol, bár sejti, így is ők vannak kisebbségben szám és hatalom tekintetében.
Elfáradt, most már nem csak a teendőktől, de gondolatai nyomása alatt is. Összetöri a gyűjtött és szárított teának való gyógynövényeket és betölti a kiürített vitaminos dobozkákba, melyeket újra tud hasznosítani. Bár az aggodalom sosem ül el benne teljesen, azzal a jó érzéssel zárul a nap, hogy ma megint tett valamit saját életük és talán mások életének jobbítása érdekében. Megint megpróbált a hazugságvilágban igaz maradni.

Visssza a nyárból - éltető percek

Habár még nincs vége, már érezni, hogy hűvösebbek a reggelek és az esték és ez sajnos menthetetlenül azt jelenti, hogy lassan vége a nyárnak. Megint olyan gyorsan elszaladt, mint mindig. Most pedig következik a kötelesség, óvoda, aztán a sötétebb, esős szomorú napok. Brrr!
Na de most még harminc fok van! Nem kell annyira előre szaladni!
A nyarat a gyerekekkel szinte mindig valamelyik nagyszülővel töltöttük, volt strand, Balaton, szóval panaszra semmi ok. Én is legalább annyira élveztem, mint ők!
Az évszak megkoronázása volt ez az utolsó előtti, augusztusi hét, amikor is férjem elment szüleihez a gyerekekkel.
Ez az én éves, egy hetes pihenésem, amit többnyire munkával: nagytakarítással, befőzéssel, nagyobb lakásfelújítással, festéssel, tapétázással stb. szoktam eltölteni. A munka még így is szórakoztat, hiszen nem kell a gyerekek körül ugrálnom, szépen beosztom, hogy ugyan tempósan, de mit mikor csinálok. Éjfélig bámulom a tévét, mert van rá erőm és nem alszom el már fél tízkor.
De ami a legfontosabb, hogy össze tudok futni a barátnőkkel, akik vidéken, a város másik végén laknak, vagy csak egyszerűen sokat dolgoznak, vagy én nem érek rá az időbesztás miatt találkozni.
Ebben az évben nagyszerűen jöttek össze a dolgok. A hét első két napján Nóri barátnőmmel és három csemetéjével lógtunk hol a játszótéren, hol a kertészetben, hol pedig a hipermarketben. Szerdán Erzsi és Réka lánya vártak reggelire. Csütörtökön Móni és kislánya csaltak ki a strandra. Péntek este Kriszti jött vidékről, férjére hagyva két gyermeküket, akivel remek napot és esti beszélgetéseket töltöttünk együtt. Ezúton is köszönöm Nektek ezeket a gyógyhatású perceket!
Ma este jön haza férjem és egyik csemetém ( a másik még kikönyörgött egy hetet). Bár az egy hét alatt bevallom nem hiányoztak, de most már alig várom, hogy megölelhessem őket.
Nos elemek feltöltve! Nosztalgiával és megacélozottan nézek elébe a következő nyár előtti időszaknak.

Elmélkedések -olvasmány nyári szünetre

Mármint az én nyári szünetemre:) Egy korábbi elmélkedésemet teszem közzé.

Felborult szerepek

Többször gondolkodtam el azon, hogy ugyan sok részről jó is ez a női emancipáció, mégis lehet, hogy nem mindig származik előnye belőle nőknek és férfiaknak.
Azt nem lehet bánni, hogy egyenlő állampolgárok vagyunk, hiszen voltak idők, mikor a nőknek még szavazati joguk sem volt. Egyes arab országokban pedig a nőknek, a társadalom által rákényszerített, sokszor európai szemmel kegyetlen sorsban van részük. De azt már én sem gondolom egészségesnek, hogy például Amerikában, a nőket udvariasságból nem engedik előre, az egyenlőség hirdetése alapján. Vagy éppen az erősebbik nemnek vigyázva kell beszélnie, viselkednie, nehogy zaklatási per legyen a dolog vége.
A nőnek korábban a ház körüli teendők, illetve a család ellátása, a gyerekek nevelése, falun a kert művelése volt a feladata. Igaz abban az időben, főleg falun, a család sokszor tíznél több tagot is számlált.
Manapság a gyermekek száma egyre kevesebb, a gyermekvállalás időszaka egyre inkább kitolódik, ami valószínűleg biológiai szempontból sem kedvező. Talán amiatt sem, hogy a gyermeket fel is kell nevelni, esetleg még akkor is segítséget, illetve szerepmintát kellene nyújtani, amikor már unokák vannak.
Mindez indokolható azzal, hogy a nőnek manapság ugyanúgy munkát kell vállalnia a család megélhetésének biztosítására, mint a férfinak, aki pedig korábban a családfenntartó volt, hiszen manapság nem sokan tudnak egy fizetésből megélni.
A szakmunkák elvégzéséhez viszont tanulni kell, és minél magasabb szintű tudást igénylő munkát szeretne valaki ellátni, úgy hosszabbodik a tanulás időszaka is.
Tendencia, hogy a fiatalok a lehetőségek kiszélesedése folytán sokszor külföldre mennek világot látni, vagy éppen tanulmányaikba mélyednek bele, több diplomát is szereznek, melyek a szülőktől való elszakadást és a saját lábra állás idejét kitolják. Emellett terjedőben van egy olyan felfogás, miszerint az ember szórakozza ki magát, valósítsa meg önmagát, mielőtt a házasság, illetve család kötöttségeit vállalná, ami nem elítélhető, de ennek az időszaknak a tartama manapság egyre elhúzódóbbnak látszik.
Amennyiben valaki mégis elkezd dolgozni, akkor sokszor jön a továbblépés lehetőségének, a jobb pozíció elérésének dilemmája. Ez sok esetben többletmunkát, túlórázást jelent, ami a családra szánt idő rovására történik.
A férfiaknak sokszor az okozhat gondot, hogy míg eddig a hagyományos szerep szerint ők voltak a családfenntartók, addig ma sok esetben a nő keres többet, ezzel kissé átvéve ezt a szerepet. Ennek folytán a férfiak valahol a feleslegessé válás érzését élhetik át. Esetleg egymás sikereire is féltékenyek lehetnek, amely a család lelki egyensúlyát bonthatja meg. A nők leterheltségének növekedésével a férfiak sok esetben átvenni kényszerülnek addigi női szerepeket, munkákat.
A nőknél lelkiismereti gondot okoz, hogy mi legyen a fontosabb, a munka vagy a család. A gyerekvállalás minden időszakban megnehezíti a döntést, gyerekvállalás előtt a munkáltató sokszor felteszi a kérdést, hogy a munkavállaló szeretne e gyermeket, ha igen mikor, és bevallás esetén a munkáért való versenyben a gyereket vállalni akarók sokszor hátrányban maradnak. Már az is dilemma, hogy a munkaerő bevallja e a gyermekvállalást, amivel hátrányba kerül, vagy ne vallja be, viszont amikor bekövetkezik az esemény a munkáltató néz majd ferde szemmel, esetleg nem veszi vissza az anyukát.
A szülés és támogatott időszak utáni visszatérés sem könnyű, sok helyen egyáltalán nem veszik vissza az újra munkába állót, van, ahol hallgatólagosan megegyeznek egy, a lehetségesnél rövidebb időtartamban, és nagyon kevés az a hely, ahol a gyermekvállalást a nő nem újabb nehézségként éli meg, hanem úgy fogadják, mint a természet normális kerékvágását, nem állítják választás elé.
A konklúzió számomra az, hogy egyáltalán nem könnyű megfelelni az újonnan kialakult szerepeknek, nőnek és férfinak meg kell találnia egy újfajta egyensúlyt, hiszen sokszor a régi szerepek ez esetben akár visszatartó erőként is működhetnek. Azonban nem vagyok biztos abban, hogy a korábbi szereposztás nem kedvezett e jobban a harmonikus családi egységnek. Csak hát a körülmények változnak, és mi kényszerítve vagyunk, hogy ezekkel együtt változzunk.

Szolár parabola a kerületünkben

"A megújuló energiahordozók bővülő hasznosításának újabb lehetőségét jelenti az Európában is újnak számító technológia, az úgynevezett szolár-parabola elvén működő napkollektor. Az innovatív, koncentrált napenergia hasznosító berendezés egy újabb példányát július 1-én adták át Óbuda-Békásmegyeren, az önkormányzat kezelésében lévő Hatvany Lajos utcai Nyugdíjasházban."

A cikk folytatása:
http://www.mvm.hu/engine.aspx?page=showcontent&content=szolar_parabola_atadas_20100701

A kérdés csak az, hogy mennyire van időben, ez a lassú, lépegetős próbálgatás, akár itthon, akár máshol a világban! De azért persze ennek is örülni kell:)

Gyerekekről megint

Régen írtam ebben a témában, de mivel találtam pár fotót illusztrációnak, megint billentyűzetet ragadtam. A téma a korábbi, bejegyzésemhez hasonlóan az, hogy hogyan játsszunk olcsón jót.

Nagyobbik fiam elég nagy Wall-E rajongó és az üzletben vágyakozva nézte a mese figuráit, amelyeket nem kevés pénzért vesztegettek, viszont semmit nem tudtak, csak annyit, hogy hasonlítottak filmbéli önmagukra. Természetesen nem vettem meg, de valami más megoldást kitaláltunk. Évát fehér lufiból készítettünk és filccel rajzoltuk meg az arcát. Férjem pedig legóból alkotott egy Wall-E-t, melynek nyitható a pocakja, mozgathatók a szemei és kezei. Erről itt egy kép is.
Sanya másik nagy mániája mostanság a robotok, minden formában, könyv, legó, kép - a bionicle filmeket nem engedjük nézni neki, illetve a drága robotokat is olcsóbb legótársakkal helyettesítjük . Egyszer viszont saját maga találta ki, hogyan lehetne ő robot:)

Korábban írtam, milyen jó játék a doboz autózás, csak képeket most találtam hozzá, most itt van egy. Berci, a kisebb most "Sam a tűzoltó" korszakát éli, így számos kalap készül tálból, vödörből és tűzoltó felszerelés a legkülönfélébb dolgokból. Például a locsoló egy rövid gumicső, egyik végén egy kerti locsolófej, másik végén ugyancsak egy kerti, másfajta locsoló:)















Persze ilyen melegben a legjobb az udvaron, főleg mivel a kerti zuhanyból jön a langyos víz, amelyet a nap melegít a hordóban:)

Nyitott szemmel - Pályázati felhívás

"A mi világunk" címmel az alábbi pályázatot hirdette meg az újság, internetes oldalán, hátha valakit még érdekel, bár a határidő már elég szoros:)

Megvalósítható-e egy élhetőbb és boldogabb világ? Hogyan lehetne értelmesebb, emberségesebb módon élni az egyén, a család, a közösségi élet, illetve a társadalom szintjén? Ön mit tesz vagy tenne másként ennek a megvalósításáért? Élő példák, gyakorlati tapasztalatok, nemes célkitűzések leírását várjuk az ember és a természet, az ember és a társadalom, az egyén és a család, az ember és az Isten kapcsolatában.

A pályaműveket novella, dráma, esszé, vers, vagy tanulmány jellegű értekező próza műfajában várjuk.

A pályázat elbírálásának legfőbb kritériumai: közérthetőség, hitelesség, drámaiság, személyesség, érzékletes stílus, példaértékű, felemelő mondanivaló.

Terjedelme: 2–5 A/4-es oldal.
A pályázatok beérkezési határideje: 2010. július 15.

Díjazás:
I. helyezett: 30 000 Ft
II. helyezett: 20 000 Ft
III. helyezett: 10 000 Ft

A legsikeresebb alkotásokat, ötleteket reprezentatív kötetben megjelentetjük.
A pályázatra jogtiszta, még nem publikált alkotásokat várunk, az alábbi címek egyikére:

Nyitott Szemmel szerkesztősége, 8200 Veszprém, Ívelő sétány 26., szerkesztoseg@nyitottszemmel.hu

Városi tanya

Most olvastam Rosta Gábor: Városi tanya (Szemléletváltás a válság idején) 2009-es kiadású könyvét, amely több gondolatot ébresztett bennem és amelyeket megosztanék most mindenkivel.

Először álljon itt egy idézet, amely szerintem a fő mondanivaló:
"Az elkövetkező évek, évtizedek a gazdasági és az abból kinövő szociális válság esztendői lesznek, az egyénre zúduló sokféle csapásról fognak szólni. A gazdasági válság és az időjárás-változás okozta természeti katasztrófák átírják az eddigi, az állandó fejlődésről szóló elképzeléseket, a jövő bizonyosan nem olyan lesz, mint a közelmúlt volt. "

A könyv alapgondolata, hogy hasznos, ehető növényeket érdemes beszerezni és gondozni - akár csak egy erkélyen is - mivel ezek sokszor szépek is de emellett még hasznot is hajtanak, szemben mondjuk a dísznövényekkel. Persze a kertemből ezek sem hiányozhatnak, de két gyerek mellett igen hasznos, ha van mindig mit a kertben csemegézni.

Ebből kifolyólag a már meglévő gyümölcsfáink és bokraink mellé újabbakat, ismeretlenebbeket is beszereztünk, mint például a gránátalmát, golgotavirágot, amelynek a maracuja a termése, illetve gojit. A beszerzési hely pedig egy magyar, családi vállalkozás: http://www.egzotikusdisznovenyek.hu/
Ezek mellett veteményes készült salátával, sóskával, csicsókával és paradicsommal, a rebarbarám sajnos nem kelt ki, a fűszerkertben van kakukkfű, bazsalikom, citromfű és babér. A könyvben említett polikultúra jegyében, a saláta helyére később jöhet majd más, még nem találtam ki, hogy mi.
Mivel itthon már korlátozott a hely, anyósomékhoz vittünk jostát, fügét, ültettünk mogyorót ,a szelídgesztenye, kínai datolya pedig újabb beszerzés.

Az az ötlet is megfogott, hogy a könyv minden felület kihasználását javasolja, így a homokozó köré, elkészült egy futtatórács, amely így majd a naptól is megvéd minket és gyümölcsöt is terem. Sajnos a futók, amelyeket oda terveztem elfogytak, így kivit ültettünk. A futónövényekkel pedig még kihasználom azokat a felületeket, amelyek még rendelkezésre állnak és nem engedik terebélyesebb növény ültetését.

Minél több haszonnövényünk van, annál biztosabb, hogy minden hónapban lesz mit csemegézni, de tudatosan is törekedhetünk erre.
Nálunk most a szüret kezdődik az eperrel, folytatódik a málnával, cseresznyével, aztán jostával, kajszival, őszivel, szőlővel, szilvával, mandulával és a most beszerzetteket még nem vettem bele, mert még nem biztos, hogy ebben az évben teremni fognak.
Mindemellett a fajták változatossága is elősegíti, hogy ha valamit megtámadna valamilyen betegség (mostanában az őszi és kajszit) esetleg maradjon túlélő:)

A könyv szól a közösségek fontosságáról, amelyről rögtön a Zöld blogháló, az Életharmónia Levelezőközösség jut eszembe, amelyek már most olyan spontán, alulról jövő szerveződések, amelyeknek a hasznosságát az is bizonyítja, hogy a családunk számos ötletet tudott megvalósítani általuk (receptek, napkollektor, aszaló).

Sajnos, a könyv ötletei bár jók, azt gondolom akadályokkal teli a megvalósításuk, legalábbis most. Nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk köztéren nem szednék le a megtermelt gyümölcsöt-zöldséget. Az emberek már a több kutya vagy egyéb különös állat tartásáért a szomszédomban már most feljelentik egymást. Szóval, nekünk embereknek ehhez nagyon meg kellene változnunk!

A könyv számos gyakorlati tanácsot ad a kezdetektől, minden apró részletre kitérve. A könyv függelékében rengeteg ide vonatkozó, általában angol nyelvű weboldal címe található.
Javasolt címszó pl: Community Gardens

Könyv fejezetei:
A városi gazdálkodás
Haszonállatok a városban
Termények tartósítása
A városi tanya takarítása
A városi tanya épületei, lakótér
Közlekedés
Az internet használatáról