Elmélkedések -olvasmány nyári szünetre

Mármint az én nyári szünetemre:) Egy korábbi elmélkedésemet teszem közzé.

Felborult szerepek

Többször gondolkodtam el azon, hogy ugyan sok részről jó is ez a női emancipáció, mégis lehet, hogy nem mindig származik előnye belőle nőknek és férfiaknak.
Azt nem lehet bánni, hogy egyenlő állampolgárok vagyunk, hiszen voltak idők, mikor a nőknek még szavazati joguk sem volt. Egyes arab országokban pedig a nőknek, a társadalom által rákényszerített, sokszor európai szemmel kegyetlen sorsban van részük. De azt már én sem gondolom egészségesnek, hogy például Amerikában, a nőket udvariasságból nem engedik előre, az egyenlőség hirdetése alapján. Vagy éppen az erősebbik nemnek vigyázva kell beszélnie, viselkednie, nehogy zaklatási per legyen a dolog vége.
A nőnek korábban a ház körüli teendők, illetve a család ellátása, a gyerekek nevelése, falun a kert művelése volt a feladata. Igaz abban az időben, főleg falun, a család sokszor tíznél több tagot is számlált.
Manapság a gyermekek száma egyre kevesebb, a gyermekvállalás időszaka egyre inkább kitolódik, ami valószínűleg biológiai szempontból sem kedvező. Talán amiatt sem, hogy a gyermeket fel is kell nevelni, esetleg még akkor is segítséget, illetve szerepmintát kellene nyújtani, amikor már unokák vannak.
Mindez indokolható azzal, hogy a nőnek manapság ugyanúgy munkát kell vállalnia a család megélhetésének biztosítására, mint a férfinak, aki pedig korábban a családfenntartó volt, hiszen manapság nem sokan tudnak egy fizetésből megélni.
A szakmunkák elvégzéséhez viszont tanulni kell, és minél magasabb szintű tudást igénylő munkát szeretne valaki ellátni, úgy hosszabbodik a tanulás időszaka is.
Tendencia, hogy a fiatalok a lehetőségek kiszélesedése folytán sokszor külföldre mennek világot látni, vagy éppen tanulmányaikba mélyednek bele, több diplomát is szereznek, melyek a szülőktől való elszakadást és a saját lábra állás idejét kitolják. Emellett terjedőben van egy olyan felfogás, miszerint az ember szórakozza ki magát, valósítsa meg önmagát, mielőtt a házasság, illetve család kötöttségeit vállalná, ami nem elítélhető, de ennek az időszaknak a tartama manapság egyre elhúzódóbbnak látszik.
Amennyiben valaki mégis elkezd dolgozni, akkor sokszor jön a továbblépés lehetőségének, a jobb pozíció elérésének dilemmája. Ez sok esetben többletmunkát, túlórázást jelent, ami a családra szánt idő rovására történik.
A férfiaknak sokszor az okozhat gondot, hogy míg eddig a hagyományos szerep szerint ők voltak a családfenntartók, addig ma sok esetben a nő keres többet, ezzel kissé átvéve ezt a szerepet. Ennek folytán a férfiak valahol a feleslegessé válás érzését élhetik át. Esetleg egymás sikereire is féltékenyek lehetnek, amely a család lelki egyensúlyát bonthatja meg. A nők leterheltségének növekedésével a férfiak sok esetben átvenni kényszerülnek addigi női szerepeket, munkákat.
A nőknél lelkiismereti gondot okoz, hogy mi legyen a fontosabb, a munka vagy a család. A gyerekvállalás minden időszakban megnehezíti a döntést, gyerekvállalás előtt a munkáltató sokszor felteszi a kérdést, hogy a munkavállaló szeretne e gyermeket, ha igen mikor, és bevallás esetén a munkáért való versenyben a gyereket vállalni akarók sokszor hátrányban maradnak. Már az is dilemma, hogy a munkaerő bevallja e a gyermekvállalást, amivel hátrányba kerül, vagy ne vallja be, viszont amikor bekövetkezik az esemény a munkáltató néz majd ferde szemmel, esetleg nem veszi vissza az anyukát.
A szülés és támogatott időszak utáni visszatérés sem könnyű, sok helyen egyáltalán nem veszik vissza az újra munkába állót, van, ahol hallgatólagosan megegyeznek egy, a lehetségesnél rövidebb időtartamban, és nagyon kevés az a hely, ahol a gyermekvállalást a nő nem újabb nehézségként éli meg, hanem úgy fogadják, mint a természet normális kerékvágását, nem állítják választás elé.
A konklúzió számomra az, hogy egyáltalán nem könnyű megfelelni az újonnan kialakult szerepeknek, nőnek és férfinak meg kell találnia egy újfajta egyensúlyt, hiszen sokszor a régi szerepek ez esetben akár visszatartó erőként is működhetnek. Azonban nem vagyok biztos abban, hogy a korábbi szereposztás nem kedvezett e jobban a harmonikus családi egységnek. Csak hát a körülmények változnak, és mi kényszerítve vagyunk, hogy ezekkel együtt változzunk.