Habár még nincs vége, már érezni, hogy hűvösebbek a reggelek és az esték és ez sajnos menthetetlenül azt jelenti, hogy lassan vége a nyárnak. Megint olyan gyorsan elszaladt, mint mindig. Most pedig következik a kötelesség, óvoda, aztán a sötétebb, esős szomorú napok. Brrr!
Na de most még harminc fok van! Nem kell annyira előre szaladni!
A nyarat a gyerekekkel szinte mindig valamelyik nagyszülővel töltöttük, volt strand, Balaton, szóval panaszra semmi ok. Én is legalább annyira élveztem, mint ők!
Az évszak megkoronázása volt ez az utolsó előtti, augusztusi hét, amikor is férjem elment szüleihez a gyerekekkel.
Ez az én éves, egy hetes pihenésem, amit többnyire munkával: nagytakarítással, befőzéssel, nagyobb lakásfelújítással, festéssel, tapétázással stb. szoktam eltölteni. A munka még így is szórakoztat, hiszen nem kell a gyerekek körül ugrálnom, szépen beosztom, hogy ugyan tempósan, de mit mikor csinálok. Éjfélig bámulom a tévét, mert van rá erőm és nem alszom el már fél tízkor.
De ami a legfontosabb, hogy össze tudok futni a barátnőkkel, akik vidéken, a város másik végén laknak, vagy csak egyszerűen sokat dolgoznak, vagy én nem érek rá az időbesztás miatt találkozni.
Ebben az évben nagyszerűen jöttek össze a dolgok. A hét első két napján Nóri barátnőmmel és három csemetéjével lógtunk hol a játszótéren, hol a kertészetben, hol pedig a hipermarketben. Szerdán Erzsi és Réka lánya vártak reggelire. Csütörtökön Móni és kislánya csaltak ki a strandra. Péntek este Kriszti jött vidékről, férjére hagyva két gyermeküket, akivel remek napot és esti beszélgetéseket töltöttünk együtt. Ezúton is köszönöm Nektek ezeket a gyógyhatású perceket!
Ma este jön haza férjem és egyik csemetém ( a másik még kikönyörgött egy hetet). Bár az egy hét alatt bevallom nem hiányoztak, de most már alig várom, hogy megölelhessem őket.
Nos elemek feltöltve! Nosztalgiával és megacélozottan nézek elébe a következő nyár előtti időszaknak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése