A mi világunk

Korábban írtam a blogban a "Nyitott szemmel" című újság pályázati felhívásáról, amelyben a címben jelölt témában lehetett írásokat küldeni. Erre készítettem az alábbi elmélkedést, amelyről sajnos csak annyi visszajelzést kaptam, hogy megérkezett a megfelelő helyre, azóta semmi hír. No, de legalább annyi haszna legyen, hogy most ezt közreadom.

A mi világunk
Hazugságvilág

Felkelt reggel, nem sokkal azután hogy férje és a nagyobbik gyermek elsiettek az óvodába, és megint merengő hangulatában volt, miközben elkészítette ő és gyermeke reggelijét. A kolbász szerencsére biztos forrásból származott, a paprikát azért egy ökomosogatószerrel - amelytől végre nem lesz ekcémás a keze - megmosta, az almát viszont meg is pucolta. Az jutott eszébe, hogy Hófehérkének is a legszebb, piros almát kínálták, csakhogy ugye mérgezett volt. Nincs is olyan nagy különbség a mese és valóság közt, nem igaz? Levette a zöld teát a polcról az ott lévő számos tea, mint az echinacea, búzafű, rooibos, vagy a saját szárítású csalánlevél, lándzsás útifű, citromfű közül. Nem szerette az ízesített, színesített, szagosított dolgokat.
Eközben arra gondolt, hogy vajon folyamatos fáradozása, hogy minél természetesebben éljen mennyire megvalósítható. Hiszen most is ott az az óriási olajfolt a Mexikói-öbölben. Lehet, hogy a holnapi halkonzervben is lesz belőle egy kevés, pedig az egyébként milyen egészséges lenne. Hiába, nem lehet eléggé vigyázni!
Reggeli után kimentek leszedni a kertben pirosló ribizlit és málnát, feketéllő jostát és élvezte, hogy nem kell megmosnia és azon aggódni, vajon mi lehet benne, ami nem tesz jót szervezetüknek. A gyerekek persze már félig éretten szedtek mindent, alig tudták kivárni, amíg megértek a szemek. Szerette a kertet és annak nyugalmát, a munkát benne és a gyümölcsöt, amelyet adott. Azt gondolta, ezt minden embernek élveznie kellene, ahelyett, hogy sokan az emeletes dobozokban élnek bezárva, jóllehet tudta, sokan választanának másfajta életet, ha megtehetnék. Látta és tapasztalta, hogy nem igaz azt állítani, hogy ilyen élettérben az emberek jól érzik magukat.
Persze az is lehet, hogy a természet és természetesség varázsára azért nem mindenki kíváncsi. Sokaknak az edzés az edzőteremben folyik a természet helyett, a főzést helyettesítik az éttermek, étkezdék műételei, a szórakozás a számítógép előtt vagy egyéb adrenalinszint növelő, természetesen, pénzes helyen folyik, vagy csilli-villi magamutogatással telik. Arra gondolt, hogy mennyire élvezték a gyerekek a hétvégi kirándulást, amelyen a csüngőlepkéket rátették a kezükre és azok jó ideig ott csücsültek rajtuk.

Eltávolodtak az emberek a természettől és ezért büntetés vár mindenkire. Az étel tele van idegen anyaggal, a mindenféle kencék mérgeket tartalmaznak, a víz és levegő sem olyan tiszta, mint régen, helytelen azt gondolni, hogy napjaink kórságai gyógyszerekkel kezelhetőek, gyógyíthatóak. Hazugság minden szólam, amely arról szól, hogy az új generációs, szuper hatékony kenőcsöktől még szebb lehetsz, hogy a látvány péksütemény jó és tápláló is, hogy a gyógyszerek enyhülést hoznak a bajokra és még hosszan folytathatnám.
A vásárlási láz még a válság ellenére sem csökkent igazán, a fogyasztás maradványaiként a szeméthegyek pedig csak nőnek. Hallgatja a gazdasági híreket és arra gondol, hogy már rég elfeledték az emberek a taxisblokádot, miközben az üzemanyag ára észrevétlenül kúszik egyre feljebb és sokan tudják, hogy ez csak rosszabb lesz. Ráadásul az üzemanyag drágulása sok minden másra is kihat majd. A pénz értéke is egyre romlik, de nem is veszik észre az emberek, csak akkor, amikor valami nagy zuhanás van, pedig alattomosan, lassan ugyanarra a szintre jut a pénz értéke, mint a hónapokkal ezelőtti pánik során. A legtöbben úgy gondolják a válságnak lassan vége, ő sajnos úgy, hogy még csak most kezdődik.



Persze a legtöbben nem aggódnak emiatt, eszükbe sem jut ilyesmi. Néha ő is azt érzi, hogy nem kellene ezzel foglalkozni, csak gondtalanul élni az életet. Aztán eszébe jut azoknak a kedves ismerősöknek és rokonoknak a halála, akik a mai világ egyre gyakoribb betegségeinek áldozatai lettek. Tudja, főleg a gyerekek miatt, tovább fogja kutatni a megoldásokat és lehetőségeket, amelyek egy egészségesebb és tartalmasabb életet adhatnak nekik.

Kiviszi a kerti komposztálóba a konyhai hulladékot és közben hallgatja a madárcsicsergést és élvezi a virágok illatát. Játszanak kint a kisebbik gyerekkel, általában locsolósdit, az összegyűjtött esővízből, mert a pancsolás a legjobb játék. Bár a gyerekek most még nem csak a kért virágokra locsolják, hanem mindenfelé, amiért meg szokta szidni őket, tanítja, hogy a víz nagy érték. A kézmosásnál is mindig el kell mondani, mert persze akkor is hajlamosak játszani.
A babakocsi aljába berakja a papírt, egy-két műanyag üveget és a sétával egybekötve útközben kidobják a szelektív gyűjtőbe. Ha nagyobbik fia is vele van mindig ő szeretné bedobni, csak már nem nagyon bírja felemelni odáig, mégis legalább egyet megenged neki, hogy élmény legyen számára és ezzel akaratlanul megtanulja ezt a rendszert.
Séta közben azon elmélkedik, hogy más történelmi korban sem szívesen élt volna, hiszen akkoriban az élet nem mindig ért sokat. Keresztes hadjáratok, boszorkányégetés, koholt vádak és ki tudja még mi minden. Mindezekhez képest a mai világ elég kényelmes és boldogan élhető, persze nem mindenki számára, de az élet általában mégsem annyira veszélyes. Vagy ez is csak látszat? A veszélyek most talán nem direkt formában vannak jelen, hanem megbújnak az ételben, italban, levegőben. A kényelemnek nagy ára van, túl nagy, csak sokan még nem látják, vagy akarják látni.

Ma nem főzött, maradt még tegnapról, de a kenyér már elfogyott, így berakja a gépbe a hozzávalókat. A friss kenyérből mindig hamar elfogy egy jó darabka, persze nem csoda, amilyen illata van és persze az sem mellékes, hogy tudja miből van! A mosogatógépbe berakja a mosódiót és beindítja. A mosás is azzal megy, meg persze szappanos kézi dörgöléssel, mert a fiúk ruhái csak így lesznek tiszták. Öblítőt már nagyon rég nem használ. Egy kis ecet puhít, az illóolaj pedig nagyon enyhe illatot ad. Amúgy sem bírja a nagyon illatos dolgokat, főleg azokat, amelyek nem természetesek. Igaz, hogy a szintetikus mosószer jobban habzik és talán tényleg szebben is mos, de tele van olyasmivel, ami ártalmas lehet. Ez ugye így nem hazugság, csak elhallgatják, így akinek érzékenyebb a bőre, ami mostanában egyre többeknél fordul elő, annak nem igazán tesz jót. Persze másoknak sem, csak nekik nem lesznek tüneteik.
Meglocsolja a gyógynövényeket, megnézi, hogy hogy nő a saláta és hogy rágták meg a csigák a sóskát. A paradicsomot is megette valamit. Megint ki kellene dobni az összetört tojáshéjat, talán az jelent valami védelmet a csigák ellen. A sörcsapdát nem szereti, mert azzal meg is ölheti őket, azt meg nem akarja, bármennyire is haragszik, hogy haszonnövényeit és virágait lerágják. Ha ez sem használ kell találnia valami más megoldást. A biokertészkedés terén még van mit fejlődnie.

Hazahozza a mama vagy a papa az óvodából a nagyobbikat és bár a gyerekek sokszor veszekednek, civódnak egymással, élvezi ahogy látja mint okosodnak, ügyesednek, csak a jövőjük miatt aggódik, amikor szemléli őket.
Most, hogy a mama végre nyugdíjas tudnak váltani pár szót, mert mikor munka után jött hozzájuk az csak egy rohanós tíz perc volt, a mostani élet munkatempója nem igazán családbarát. Akkoriban csak a vasárnapi ebédek adtak arra lehetőséget, hogy egy kicsit többet legyenek együtt. Ezek jelentetik számára most is az igazi ünnepet és nem csak azért, mert ilyenkor főznie sem kell, hanem mert ilyenkor igazi családi körben töltik az időt.
Fáradtan ér haza férje, már nem sok maradt a napból. Vacsora, fürdés és egy kis játszás fér még bele. Ő is elfáradt az egész napi sürgés-forgásban, nem nagyon maradnak unalmas percei.
Ha néha megnézik a tévében a híradót vigyáznak, hogy a reklámoknál kikapcsolják, mielőtt a gyerekeket megint emlékeztetik, mondjuk egy csoki- vagy rágnivaló reklámja kapcsán arra, amit sikerült napközben elkerülni, gyümölccsel-zöldséggel. Azért kapnak ilyesmit, csak mondjuk nem vacsora előtt és főleg nem minden esetben, amikor a reklám hívja fel erre a figyelmüket. Így is sok a túlsúlyos és ennek következményeként nem egészséges gyerek. Persze a fogrém reklám korántsem ösztönzi gyerekeit gyors fogmosásra.
A híradónak, a Mexikói-öböl olajömléséről és annak évtizedes romboló hatásairól szóló hírei megint felmérgesítik és elkeserítik. Mi a csudának vacakol azzal, hogy természetbarát szereket használ, hogy maga is igyekszik kertészkedni, hogy órákat tölt gyógynövények tanulmányozásával? Amíg ő megmenteni igyekszik valamicskét a természetből mások óriás mértékben rombolják azt.
Az ő igyekezetének cseppje csak egy mikróba az olajfolthoz képest, az meg csak egy bolha a többi szennyezés talaján.
Megint maga elé kell idéznie Teréz anyától származó jelmondatát: "Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger." Meg aztán eszébe jut, hogy sok más ismerőse van a neten, akik pont úgy gondolkoznak, mint ő és ez megint erőt ad neki. Ha a világ már csupa hazugság, legalább ők, saját maguknak próbálnak nem hazudni. Mert élhetünk úgy, hogy nem akarjuk észrevenni a fenyegető jeleket, de attól azok még megmaradnak, sőt szaporodnak és nagyobb kétségbeesést szülnek, mintha az emberek időben szembenéznének vele.
Tudja, hogy sok minden rossz irányban halad és ezt a rossz irányt sajnos sokan támogatják, hiszen ez áll érdekükben. De azt is látja, hogy sok vele hasonló gondolkodású ember van, nem csak az országban, de a világon mindenhol, bár sejti, így is ők vannak kisebbségben szám és hatalom tekintetében.
Elfáradt, most már nem csak a teendőktől, de gondolatai nyomása alatt is. Összetöri a gyűjtött és szárított teának való gyógynövényeket és betölti a kiürített vitaminos dobozkákba, melyeket újra tud hasznosítani. Bár az aggodalom sosem ül el benne teljesen, azzal a jó érzéssel zárul a nap, hogy ma megint tett valamit saját életük és talán mások életének jobbítása érdekében. Megint megpróbált a hazugságvilágban igaz maradni.