Elmélkedések -olvasmány nyári szünetre

Mármint az én nyári szünetemre:) Egy korábbi elmélkedésemet teszem közzé.

Felborult szerepek

Többször gondolkodtam el azon, hogy ugyan sok részről jó is ez a női emancipáció, mégis lehet, hogy nem mindig származik előnye belőle nőknek és férfiaknak.
Azt nem lehet bánni, hogy egyenlő állampolgárok vagyunk, hiszen voltak idők, mikor a nőknek még szavazati joguk sem volt. Egyes arab országokban pedig a nőknek, a társadalom által rákényszerített, sokszor európai szemmel kegyetlen sorsban van részük. De azt már én sem gondolom egészségesnek, hogy például Amerikában, a nőket udvariasságból nem engedik előre, az egyenlőség hirdetése alapján. Vagy éppen az erősebbik nemnek vigyázva kell beszélnie, viselkednie, nehogy zaklatási per legyen a dolog vége.
A nőnek korábban a ház körüli teendők, illetve a család ellátása, a gyerekek nevelése, falun a kert művelése volt a feladata. Igaz abban az időben, főleg falun, a család sokszor tíznél több tagot is számlált.
Manapság a gyermekek száma egyre kevesebb, a gyermekvállalás időszaka egyre inkább kitolódik, ami valószínűleg biológiai szempontból sem kedvező. Talán amiatt sem, hogy a gyermeket fel is kell nevelni, esetleg még akkor is segítséget, illetve szerepmintát kellene nyújtani, amikor már unokák vannak.
Mindez indokolható azzal, hogy a nőnek manapság ugyanúgy munkát kell vállalnia a család megélhetésének biztosítására, mint a férfinak, aki pedig korábban a családfenntartó volt, hiszen manapság nem sokan tudnak egy fizetésből megélni.
A szakmunkák elvégzéséhez viszont tanulni kell, és minél magasabb szintű tudást igénylő munkát szeretne valaki ellátni, úgy hosszabbodik a tanulás időszaka is.
Tendencia, hogy a fiatalok a lehetőségek kiszélesedése folytán sokszor külföldre mennek világot látni, vagy éppen tanulmányaikba mélyednek bele, több diplomát is szereznek, melyek a szülőktől való elszakadást és a saját lábra állás idejét kitolják. Emellett terjedőben van egy olyan felfogás, miszerint az ember szórakozza ki magát, valósítsa meg önmagát, mielőtt a házasság, illetve család kötöttségeit vállalná, ami nem elítélhető, de ennek az időszaknak a tartama manapság egyre elhúzódóbbnak látszik.
Amennyiben valaki mégis elkezd dolgozni, akkor sokszor jön a továbblépés lehetőségének, a jobb pozíció elérésének dilemmája. Ez sok esetben többletmunkát, túlórázást jelent, ami a családra szánt idő rovására történik.
A férfiaknak sokszor az okozhat gondot, hogy míg eddig a hagyományos szerep szerint ők voltak a családfenntartók, addig ma sok esetben a nő keres többet, ezzel kissé átvéve ezt a szerepet. Ennek folytán a férfiak valahol a feleslegessé válás érzését élhetik át. Esetleg egymás sikereire is féltékenyek lehetnek, amely a család lelki egyensúlyát bonthatja meg. A nők leterheltségének növekedésével a férfiak sok esetben átvenni kényszerülnek addigi női szerepeket, munkákat.
A nőknél lelkiismereti gondot okoz, hogy mi legyen a fontosabb, a munka vagy a család. A gyerekvállalás minden időszakban megnehezíti a döntést, gyerekvállalás előtt a munkáltató sokszor felteszi a kérdést, hogy a munkavállaló szeretne e gyermeket, ha igen mikor, és bevallás esetén a munkáért való versenyben a gyereket vállalni akarók sokszor hátrányban maradnak. Már az is dilemma, hogy a munkaerő bevallja e a gyermekvállalást, amivel hátrányba kerül, vagy ne vallja be, viszont amikor bekövetkezik az esemény a munkáltató néz majd ferde szemmel, esetleg nem veszi vissza az anyukát.
A szülés és támogatott időszak utáni visszatérés sem könnyű, sok helyen egyáltalán nem veszik vissza az újra munkába állót, van, ahol hallgatólagosan megegyeznek egy, a lehetségesnél rövidebb időtartamban, és nagyon kevés az a hely, ahol a gyermekvállalást a nő nem újabb nehézségként éli meg, hanem úgy fogadják, mint a természet normális kerékvágását, nem állítják választás elé.
A konklúzió számomra az, hogy egyáltalán nem könnyű megfelelni az újonnan kialakult szerepeknek, nőnek és férfinak meg kell találnia egy újfajta egyensúlyt, hiszen sokszor a régi szerepek ez esetben akár visszatartó erőként is működhetnek. Azonban nem vagyok biztos abban, hogy a korábbi szereposztás nem kedvezett e jobban a harmonikus családi egységnek. Csak hát a körülmények változnak, és mi kényszerítve vagyunk, hogy ezekkel együtt változzunk.

Szolár parabola a kerületünkben

"A megújuló energiahordozók bővülő hasznosításának újabb lehetőségét jelenti az Európában is újnak számító technológia, az úgynevezett szolár-parabola elvén működő napkollektor. Az innovatív, koncentrált napenergia hasznosító berendezés egy újabb példányát július 1-én adták át Óbuda-Békásmegyeren, az önkormányzat kezelésében lévő Hatvany Lajos utcai Nyugdíjasházban."

A cikk folytatása:
http://www.mvm.hu/engine.aspx?page=showcontent&content=szolar_parabola_atadas_20100701

A kérdés csak az, hogy mennyire van időben, ez a lassú, lépegetős próbálgatás, akár itthon, akár máshol a világban! De azért persze ennek is örülni kell:)

Gyerekekről megint

Régen írtam ebben a témában, de mivel találtam pár fotót illusztrációnak, megint billentyűzetet ragadtam. A téma a korábbi, bejegyzésemhez hasonlóan az, hogy hogyan játsszunk olcsón jót.

Nagyobbik fiam elég nagy Wall-E rajongó és az üzletben vágyakozva nézte a mese figuráit, amelyeket nem kevés pénzért vesztegettek, viszont semmit nem tudtak, csak annyit, hogy hasonlítottak filmbéli önmagukra. Természetesen nem vettem meg, de valami más megoldást kitaláltunk. Évát fehér lufiból készítettünk és filccel rajzoltuk meg az arcát. Férjem pedig legóból alkotott egy Wall-E-t, melynek nyitható a pocakja, mozgathatók a szemei és kezei. Erről itt egy kép is.
Sanya másik nagy mániája mostanság a robotok, minden formában, könyv, legó, kép - a bionicle filmeket nem engedjük nézni neki, illetve a drága robotokat is olcsóbb legótársakkal helyettesítjük . Egyszer viszont saját maga találta ki, hogyan lehetne ő robot:)

Korábban írtam, milyen jó játék a doboz autózás, csak képeket most találtam hozzá, most itt van egy. Berci, a kisebb most "Sam a tűzoltó" korszakát éli, így számos kalap készül tálból, vödörből és tűzoltó felszerelés a legkülönfélébb dolgokból. Például a locsoló egy rövid gumicső, egyik végén egy kerti locsolófej, másik végén ugyancsak egy kerti, másfajta locsoló:)















Persze ilyen melegben a legjobb az udvaron, főleg mivel a kerti zuhanyból jön a langyos víz, amelyet a nap melegít a hordóban:)

Nyitott szemmel - Pályázati felhívás

"A mi világunk" címmel az alábbi pályázatot hirdette meg az újság, internetes oldalán, hátha valakit még érdekel, bár a határidő már elég szoros:)

Megvalósítható-e egy élhetőbb és boldogabb világ? Hogyan lehetne értelmesebb, emberségesebb módon élni az egyén, a család, a közösségi élet, illetve a társadalom szintjén? Ön mit tesz vagy tenne másként ennek a megvalósításáért? Élő példák, gyakorlati tapasztalatok, nemes célkitűzések leírását várjuk az ember és a természet, az ember és a társadalom, az egyén és a család, az ember és az Isten kapcsolatában.

A pályaműveket novella, dráma, esszé, vers, vagy tanulmány jellegű értekező próza műfajában várjuk.

A pályázat elbírálásának legfőbb kritériumai: közérthetőség, hitelesség, drámaiság, személyesség, érzékletes stílus, példaértékű, felemelő mondanivaló.

Terjedelme: 2–5 A/4-es oldal.
A pályázatok beérkezési határideje: 2010. július 15.

Díjazás:
I. helyezett: 30 000 Ft
II. helyezett: 20 000 Ft
III. helyezett: 10 000 Ft

A legsikeresebb alkotásokat, ötleteket reprezentatív kötetben megjelentetjük.
A pályázatra jogtiszta, még nem publikált alkotásokat várunk, az alábbi címek egyikére:

Nyitott Szemmel szerkesztősége, 8200 Veszprém, Ívelő sétány 26., szerkesztoseg@nyitottszemmel.hu

Városi tanya

Most olvastam Rosta Gábor: Városi tanya (Szemléletváltás a válság idején) 2009-es kiadású könyvét, amely több gondolatot ébresztett bennem és amelyeket megosztanék most mindenkivel.

Először álljon itt egy idézet, amely szerintem a fő mondanivaló:
"Az elkövetkező évek, évtizedek a gazdasági és az abból kinövő szociális válság esztendői lesznek, az egyénre zúduló sokféle csapásról fognak szólni. A gazdasági válság és az időjárás-változás okozta természeti katasztrófák átírják az eddigi, az állandó fejlődésről szóló elképzeléseket, a jövő bizonyosan nem olyan lesz, mint a közelmúlt volt. "

A könyv alapgondolata, hogy hasznos, ehető növényeket érdemes beszerezni és gondozni - akár csak egy erkélyen is - mivel ezek sokszor szépek is de emellett még hasznot is hajtanak, szemben mondjuk a dísznövényekkel. Persze a kertemből ezek sem hiányozhatnak, de két gyerek mellett igen hasznos, ha van mindig mit a kertben csemegézni.

Ebből kifolyólag a már meglévő gyümölcsfáink és bokraink mellé újabbakat, ismeretlenebbeket is beszereztünk, mint például a gránátalmát, golgotavirágot, amelynek a maracuja a termése, illetve gojit. A beszerzési hely pedig egy magyar, családi vállalkozás: http://www.egzotikusdisznovenyek.hu/
Ezek mellett veteményes készült salátával, sóskával, csicsókával és paradicsommal, a rebarbarám sajnos nem kelt ki, a fűszerkertben van kakukkfű, bazsalikom, citromfű és babér. A könyvben említett polikultúra jegyében, a saláta helyére később jöhet majd más, még nem találtam ki, hogy mi.
Mivel itthon már korlátozott a hely, anyósomékhoz vittünk jostát, fügét, ültettünk mogyorót ,a szelídgesztenye, kínai datolya pedig újabb beszerzés.

Az az ötlet is megfogott, hogy a könyv minden felület kihasználását javasolja, így a homokozó köré, elkészült egy futtatórács, amely így majd a naptól is megvéd minket és gyümölcsöt is terem. Sajnos a futók, amelyeket oda terveztem elfogytak, így kivit ültettünk. A futónövényekkel pedig még kihasználom azokat a felületeket, amelyek még rendelkezésre állnak és nem engedik terebélyesebb növény ültetését.

Minél több haszonnövényünk van, annál biztosabb, hogy minden hónapban lesz mit csemegézni, de tudatosan is törekedhetünk erre.
Nálunk most a szüret kezdődik az eperrel, folytatódik a málnával, cseresznyével, aztán jostával, kajszival, őszivel, szőlővel, szilvával, mandulával és a most beszerzetteket még nem vettem bele, mert még nem biztos, hogy ebben az évben teremni fognak.
Mindemellett a fajták változatossága is elősegíti, hogy ha valamit megtámadna valamilyen betegség (mostanában az őszi és kajszit) esetleg maradjon túlélő:)

A könyv szól a közösségek fontosságáról, amelyről rögtön a Zöld blogháló, az Életharmónia Levelezőközösség jut eszembe, amelyek már most olyan spontán, alulról jövő szerveződések, amelyeknek a hasznosságát az is bizonyítja, hogy a családunk számos ötletet tudott megvalósítani általuk (receptek, napkollektor, aszaló).

Sajnos, a könyv ötletei bár jók, azt gondolom akadályokkal teli a megvalósításuk, legalábbis most. Nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk köztéren nem szednék le a megtermelt gyümölcsöt-zöldséget. Az emberek már a több kutya vagy egyéb különös állat tartásáért a szomszédomban már most feljelentik egymást. Szóval, nekünk embereknek ehhez nagyon meg kellene változnunk!

A könyv számos gyakorlati tanácsot ad a kezdetektől, minden apró részletre kitérve. A könyv függelékében rengeteg ide vonatkozó, általában angol nyelvű weboldal címe található.
Javasolt címszó pl: Community Gardens

Könyv fejezetei:
A városi gazdálkodás
Haszonállatok a városban
Termények tartósítása
A városi tanya takarítása
A városi tanya épületei, lakótér
Közlekedés
Az internet használatáról

Oltások - átverések?

Az alábbi cikkek megint elgondolkodtattak az oltások szerepéről, fontosságáról vagy nem fontosságáról.

http://www.natursziget.com/egeszseg/20090511-a-hpv-oltas-sulyos-mellekhatasai
http://www.natursziget.com/egeszseg/20100608-az-igazsag-a-gardasilrol
http://www.natursziget.com/egeszseg/20080626-a-hpv-oltas-folosleges-a-zold-tea-segit

Először a H1N1 oltással kapcsolatban kerültem abba a helyzetbe, hogy komolyan utánanézzek az oltásoknak. Akkor, hosszas információkeresés és elemzés után arra az eredményre jutottunk, hogy nem oltatjuk magunkat és a gyerekeket pedig főleg nem. Mellé kerestünk más megoldást szervezetünk erősítésére és a megoldás a D vitamin és multivitamin, emelt C-vitamin adag lett, amelyet Szendi Gábor, általam többször idézett, Paleolit táplálkozás könyvének ötlete és ajánlása alapján kezdtünk alkalmazni és mondhatom, hogy nagyon bevált.
Azóta a gyerekek, ha betegek is voltak az 1-2 hét helyett 1-2 nap volt a lefolyás. Nekem már nincs mandulám a sok tüszös gyulladás miatt, de azóta is kísérnek a torokgyulladások, amelyekre az egyetlen orvosi megoldás az antibiotikum volt, amelynek persze több káros mellékhatását meg is éreztem. Amióta ezt az egyszerű kúrát alkalmazom nem jártam orvosnál.
Ehhez csak annyit, hogy D-vitamint recept nélkül nem lehet kapni, mi külföldről szerezzük be, mert persze ha lehetne sok gyógyszerre nem is lenne szükség, csökkentve a gyógyszergyártók profitját.
Persze nyáron a napozással, ha nem kenjük magunkat és nem az égető napon vagyunk fél óra alatt megszerezhetjük a napi beveendő D vitamin adag többszörösét és így pótlásra nincs szükség. De ugye ez nem is a betegségek időszaka, pont emiatt.

Ezek után megdöbbentő, vagy már nem is az, hogy most erről az oltásról is ezt találtam az egyik fenti cikkben.

"A HPV elleni védőoltásról kezdettől fogva megoszlik az orvosok véleménye. Az oltóanyagot állítólag sosem tesztelték gyerekeken, és nem végeztek vizsgálatot arra vonatkozóan sem, hogy milyen mértékben csökkenti a méhnyakrák előfordulási arányát. Mellékhatásai azonban vannak..."

Szóval az oltás akkor most védő vagy egyenesen ártó?

Könyv- és filmajánló

Cormac McCarthy: Az út, Paulo Coelho: Az alkimista

Hogy miért ajánlom együtt a két művet? Azért mert két ellentétes gondolat fogalmazódott meg bennem, ahogy egyidejűleg olvastam-láttam őket.

A könyv szinte arról győzne meg minket, hogy igenis magunk irányítjuk a sorsunkat és ha figyelünk a jelekre és nem riadunk vissza, akkor beteljesíthetjük sorsunkat, amely megelégedéssel tölt majd el minket.

Amikor pedig megnéztem a filmet - amelyet csak erős idegzetűeknek ajánlok - akkor az az érzés és gondolat kerített hatalmába, hogy akármennyire igyekszünk beteljesíteni életünk feladatait van egy sokkal nagyobb erő nálunk, amely minden, kis hangya módjára élő ember fölött áll és egy mozdulattal elsöpörheti az összes hangyabolyt. Ez nagyon lehangoló, de mindannyian tudjuk, hogy igaz. Az is elszomorító, hogy elég csak egy ember, ahhoz, hogy a világ megsemmisüljön, így minden háborús konfliktust és eseményt félelemmel figyelünk. Tudom, megint sokan csak legyintenek és csak egy újabb katasztrófafilmnek könyvelik el a mozit, de én a film vége után csak egyet tudtam tenni: imádkoztam.

Tartalmak:

Cormac McCarthy, a Nem vénnek való vidék írója ijesztő posztapokaliptikus víziót rajzolt meg, amit John Hillcoat rendező festett szélesvászonra, Viggo Mortensen-nel a főszerepben. A The Road a kritikusok szerint 2009 egyik legjobb amerikai filmje.
(Velencei Filmfesztivál (2009): Arany Oroszlán-díjra jelölve John Hillcoat)

Több mint tíz év telt el azóta, hogy Amerikát elpusztította valamilyen rejtélyes kataklizma. Csak egy villanásra emlékeznek a túlélők, megszűnt az energiaellátás, kitört az éhínség, az emberi civilizáció végállapotba került. Egy férfi és egy kisfiú tovább»indul útnak rongyaikba burkolva az óceánpartra, összes vagyonuk - a takarók, palackok, rongyok - elfér egy rozoga bevásárlókosárban. Vándorlásuk során rejtőzködniük kell a túlélőkre vadászó bandák, tolvajok, és más kétségbeesett lények elől. Fizikai állapotuk egyre romlik, az erőltetett menet, az élelemhiány és a hideg megteszi a magáét. Mégis, ebben a sivár univerzumban is akadnak boldog percek, az emlékezés, az önfeláldozás, és a szeretet pillanatai, és ezek adnak értelmet a túlélésért való küzdelemnek.

Az alkimista Coelho fő művének számít. Santiagonak, az andalúz pásztorfiúnak meseelemekkel átszőtt kalandtörténetét a kritikusok Saint-Exupéry Kis hercegéhez szokták hasonlítani. Santiago, miután kétszer látja azt az álmot, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, elindul megkereseni azt. Végigzarándokol Afrika északi, sivatagos részén, szokatlan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik, köztük az alkimistával, akitől megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni álmait. A filozófikus mese lelki balzsamként hatott azokra a tízmilliókra, akik már eddig elolvasták Coelho alapművét.