A receptek kapcsán eszembe jutott férjemmel kapcsolatban pár dolog, aki sokáig kollégistaként élte világát. Ennek aztán az volt a kényszere, hogy magának kellett főznie, na mármost nála minden recept így kezdődött: végy kolbászt, sonkát vagy szalonnát, hagymát, tejfölt, vegyes zöldséget és még rakd hozzá azt, amit éppen találsz. Már csak nevettem, mikor minden alkalommal, kezdte előszedni a szokásos hozzávalókat, akkor is ha akár szendvicsről vagy főételről volt szó.
Persze ez abból is fakadt, hogy ezeket az alapanyagokat főleg otthonról tudta hozni, melyet a saját gazdaságukban termeltek és termelnek a mai napig a szülei. Nagy szerencsénkre:))
Mert ugye a kollégiumi élet szépsége a saját magának főző - már, ha egyáltalán hajlandó rá, - diák, aki általában elég szűkös keretek közé van szorítva és csak a hasa motiváltsága dönti el, hogy mennyire veti bele magát a tevékenységbe.
Egy másik kép villan be, amely már közös életünkben történt. Leírom, hogy neki milyen egy krumplis tészta, amelyet én otthon csak tejföllel ettem és megint megnevettet, amikor látom férjuram mi minden kiegészítőt használ. A tejfölre jön egy kis hagyma vagy fokhagyma, egy kis kolbász, vagy sonka, sajt, ha van itthon valami csíra, akkor az is, ha van felbontva halkonzerv, akkor pedig az is mehet rá. Ez persze a túrós tésztánál is így megy, meg egyéb tésztáknál, vagy éppen a bundás kenyérnél.
Mikor pedig nevetve, nagy szemekkel bámulok rá, hogy mit is csinál ártatlanul azt mondja "Ezt most érzem, hogy így kívánja a szervezetem" vagy azt, hogy "Fő a változatos táplálkozás!". (Nekem is, csak nem egyszerre:)) Persze ő könnyen beszél 180 körüli magasságával és hatvanhárom kilójával!
Na de lássuk a receptet!
Mindent rá pizza
Aztán szép lassan kezdtem én is rászokni néhány ilyen kiegészítő rakosgatásra. Ennek eredménye lett a mai pizza is, melynek sajnos nem én sütöttem a tésztáját, de majd ha sok időm lesz ..... (A barátnőm szerint is kb. 10-15 év múlva).
A hangsúly így inkább a paradicsomos alapra felhasznált dolgokon van:
- reggelire sütött hagyma és paprika maradék
- sült csirkecomb maradék (amit a gyerekek ilyen formában nem akarnak már megenni)apróra darabolva és rászórva
- becenevén olibogyó (mert ezt hál' Istennek mindenki megeszi)
- a csirkecomb mellé párolt vegyes zöldség, amelyet úgy látszik senki sem talált meg a hűtő felső polcán, mert nem fogyott:)
- még egy kis ketchup
- még egy kis sajt
Sajnos kisebbik fiam, bár azt jelezte, hogy meg fogja enni, ezt most elutasította, szóval leginkább megint csak a fejem főhet.
Pedig ő még jó evőnek számít a nagyobikkal szemben, akit egyszerűen csak "Főfinnyának " neveztem el, amelyen maga is jókat derült. Bár ő talán ezt meg fogja enni: ugyan lehet, hogy egy kis plusz "körítéssel", amely rábeszélést jelent:)
A másik recept - húsvét utáni , sonkás rakott krumpli
Valami hasonló indíttatásból, maradékfelhasználós ételnek készült. Máskor tejfölös-sonkás tésztát szoktam készíteni, sajnos nem olyan gyúrt tésztából, mint amilyet nagymamám szokott. Nagy lapokat gyúrt, tortaszerűen rétegezte és a végén jól megsütötte a sütőben.
- húsvéti főtt tojások, amelyek csak természetes színezéssel lettek főzve
- húsvéti, igazi paraszt sonka
- a többi a megszokott összetevő (krumpli, tejföl)
Annyi volt még a trükk, hogy a sonka zsíros részét a tetejére raktam, ami ropogósra sült.
A tudatos fogyasztás jegyében, ezekkel a trükkökkel elkerülhető, hogy ránk maradjanak az ételek és ki kelljen esetleg dobni.
Remélem a sok körítés sem zavar majd senkit:)
Persze ez abból is fakadt, hogy ezeket az alapanyagokat főleg otthonról tudta hozni, melyet a saját gazdaságukban termeltek és termelnek a mai napig a szülei. Nagy szerencsénkre:))
Mert ugye a kollégiumi élet szépsége a saját magának főző - már, ha egyáltalán hajlandó rá, - diák, aki általában elég szűkös keretek közé van szorítva és csak a hasa motiváltsága dönti el, hogy mennyire veti bele magát a tevékenységbe.
Egy másik kép villan be, amely már közös életünkben történt. Leírom, hogy neki milyen egy krumplis tészta, amelyet én otthon csak tejföllel ettem és megint megnevettet, amikor látom férjuram mi minden kiegészítőt használ. A tejfölre jön egy kis hagyma vagy fokhagyma, egy kis kolbász, vagy sonka, sajt, ha van itthon valami csíra, akkor az is, ha van felbontva halkonzerv, akkor pedig az is mehet rá. Ez persze a túrós tésztánál is így megy, meg egyéb tésztáknál, vagy éppen a bundás kenyérnél.
Mikor pedig nevetve, nagy szemekkel bámulok rá, hogy mit is csinál ártatlanul azt mondja "Ezt most érzem, hogy így kívánja a szervezetem" vagy azt, hogy "Fő a változatos táplálkozás!". (Nekem is, csak nem egyszerre:)) Persze ő könnyen beszél 180 körüli magasságával és hatvanhárom kilójával!
Na de lássuk a receptet!
Mindent rá pizza
Aztán szép lassan kezdtem én is rászokni néhány ilyen kiegészítő rakosgatásra. Ennek eredménye lett a mai pizza is, melynek sajnos nem én sütöttem a tésztáját, de majd ha sok időm lesz ..... (A barátnőm szerint is kb. 10-15 év múlva).
A hangsúly így inkább a paradicsomos alapra felhasznált dolgokon van:
- reggelire sütött hagyma és paprika maradék
- sült csirkecomb maradék (amit a gyerekek ilyen formában nem akarnak már megenni)apróra darabolva és rászórva
- becenevén olibogyó (mert ezt hál' Istennek mindenki megeszi)
- a csirkecomb mellé párolt vegyes zöldség, amelyet úgy látszik senki sem talált meg a hűtő felső polcán, mert nem fogyott:)
- még egy kis ketchup
- még egy kis sajt
Sajnos kisebbik fiam, bár azt jelezte, hogy meg fogja enni, ezt most elutasította, szóval leginkább megint csak a fejem főhet.
Pedig ő még jó evőnek számít a nagyobikkal szemben, akit egyszerűen csak "Főfinnyának " neveztem el, amelyen maga is jókat derült. Bár ő talán ezt meg fogja enni: ugyan lehet, hogy egy kis plusz "körítéssel", amely rábeszélést jelent:)
A másik recept - húsvét utáni , sonkás rakott krumpli
Valami hasonló indíttatásból, maradékfelhasználós ételnek készült. Máskor tejfölös-sonkás tésztát szoktam készíteni, sajnos nem olyan gyúrt tésztából, mint amilyet nagymamám szokott. Nagy lapokat gyúrt, tortaszerűen rétegezte és a végén jól megsütötte a sütőben.
- húsvéti főtt tojások, amelyek csak természetes színezéssel lettek főzve
- húsvéti, igazi paraszt sonka
- a többi a megszokott összetevő (krumpli, tejföl)
Annyi volt még a trükk, hogy a sonka zsíros részét a tetejére raktam, ami ropogósra sült.
A tudatos fogyasztás jegyében, ezekkel a trükkökkel elkerülhető, hogy ránk maradjanak az ételek és ki kelljen esetleg dobni.
Remélem a sok körítés sem zavar majd senkit:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése