"Vissza a természethez!"
Ez is lehetne blogom egyik mottója, mivel ennek szellemében írom, jól vagy kevésbé jól, ezt az oldalt.
Nem vagyok a környezetvédelemben és a hozzá kapcsolódó témákban képzett szakember, de nem is kell annak lennem, hogy lássam, tapasztaljam mindazt, ami rossz irányt vesz mai társadalmunkban. Erre próbálok megoldásokat, eszközöket találni és felhívni mások figyelmét is.
Férjem vidékről származik rokonságomon keresztül én is láttam, tapasztaltam a vidéki, sokkal természetközelibb világot. Ráadásul férjem környezettant tanult, így már két okból is nagyon közel áll hozzá a környezetvédelem témája. Ő az, aki jobban értve a számítógép világához felkutatja a megjelölt forrásokat, amelyekből sokat meríthetünk gondolkodásunk, életvitelünk kialakításában is.
Én jelenleg második fiammal vagyok itthon, előtte pénzügyi szektorban dolgoztam, tanulmányaim pedig a kommunikációs szakmához kötnek. Ezért én lettem az, aki úgy gondolta, hogy férjem kutakodásainak eredményeit közzé kell tennem, illetve az én irányaimat is bemutathatom (öko háztartás, egészség, gyereknevelés).
Különösen fontos ez két gyermekünk miatt, hiszen számunkra az ő jövőjük a legfontosabb.
Remélem egyre több dolgot tudok majd itt összegyűjteni, amolyan tudástárrá alakítani ezt az oldalt, hogy mindenki hasznos dolgokat tudhasson meg belőle. Ezért is írtam a "magamról" szóló részben leírt gondolatokat.
Nagyszerűnek tartom hogy eljutottunk hogy információt szerezhessünk és adhassunk, mégis ez legalább annyira szomorú is, hiszen ez is abból a rohamos fejlődésből táplálkozik, amely Földünket veszélyezteti.
Nem vagyok egy nagy aktivista, de úgy érzem, most már valamit tenni kell, hogy másokat is felrázzunk érdektelenségükből, nem figyelésükből, elutasításukból, legyintéseikből.
Meg kell értenünk, hogy össze kell fognunk! Nem pár embernek! Mindenkinek! Aki még élhető világot akar.
Tudom, hogy rengeteg ellenérv és ellenérdekelt van - köztük saját magunk is, a saját magunk igényeivel - de pont ezt kell leküzdenünk, e fölé kerekednünk. (Amint ezt írom, máris lemondtam egy-két dologról)
És még ez sem lesz elég! Mindenkit ösztönöznünk kell erre! És még ez sem elég!
Valószínűleg már el is késtünk! Lehet ezt nem elismerni, fanyalogni, félretekinteni a problémákról, de sajnos úgy érzem csak egyfajta világégés fogja meghozni az igazi ráeszmélést.
A probléma az, hogy hiába cselekszünk egyénileg addig, míg sok ember éhezik, fázik, szomjan hal, betegségektől szenved, fegyverek által hal meg és folytathatnám.
Az irányítók és profit hajhászok pedig tényleg csak akkor fogják feladni, mikor már nem takargathatják tovább, hogy nincs tovább. (ld. Burn Up/Lángoló föld filmajánló)
Azért kell informálódnunk és információt adnunk másoknak, hogy ők is elkezdjenek látni!
Sok információt így is próbálnak eltitkolni előttünk, mert amiről nincs szó az nincs is.
(Nézzétek meg a "Ki temette el az elektromos autót/Who killed the electronic car" című filmet!) ebben ez teljesen benne van.
Próbálnak minket megtéveszteni, port hinteni a szemünkbe.
Van, aki azt hiszi, hogy a pénz és hatalom majd megvédi, ami nagy tévedés. Hiszen mi is függünk egymástól, ugye? Itt olyan folyamatok indulnak be melynek mindannyian kárvallotjai lehetünk, jobb esetben.
Zdenek Miler a "Kisvakond álmodik" című meséje jut eszembe, melyben az ember kényszerűen visszatér őskori életéhez, amely szerintem egy teljesen lehetséges jövőkép. Persze a mese hőse is csak azt hiszi, hogy álmodik, aztán meg szépen valóra válik a rémálom.
Mióta tudjuk, hogy pusztítják az őserdőket, hogy kihalnak állatfajok? A sort pedig sokáig folytathatnám. Tettünk valamit ellene? Megijedtünk? Á dehogy! Persze sajnálkozunk, de mindaz olyan messze van, hogy minket, a mindennapjainkat nem érinti - mondhatnánk.
De igenis érinti!
Apránként, kicsi lépésekben, de egyre növekvő arányba tornyosul felénk, mint valami cseppenként növekvő viharfelhő, amely aztán mindent elsodor.
És megint felteszem a kérdést: Tettünk mi valamit ellene?
Sajnos azok, akik ténylegesen sokat tehetnénk, csak rövid távra tekintenek és láthatjuk, hogy ennek a teljes cselekvésképtelenség az eredménye. Ezért talán mégis valamiféle más, széleskörű, civil kezdeményezésnek kellene kialakulnia.
Amennyiben tudunk információkat és vannak eszközök a kezünkben, még ha korlátozottan is, úgy gondolom felelősekké válunk.
A világháló tulajdonsága, hogy sok embert képes összekötni és lehetővé teszi számos résztvevő összefogását a közös érdekek miatt.
Nem akarok szervezkedni, sok szervezethez lehet csatlakozni, de minél több helyen találkozik bizonyos információkkal az ember, annál inkább meggyőzhető dolgokról, illetve kerülnek események figyelme központjába. Ehhez szeretnék hozzájárulni lapommal.
Ez is lehetne blogom egyik mottója, mivel ennek szellemében írom, jól vagy kevésbé jól, ezt az oldalt.
Nem vagyok a környezetvédelemben és a hozzá kapcsolódó témákban képzett szakember, de nem is kell annak lennem, hogy lássam, tapasztaljam mindazt, ami rossz irányt vesz mai társadalmunkban. Erre próbálok megoldásokat, eszközöket találni és felhívni mások figyelmét is.
Férjem vidékről származik rokonságomon keresztül én is láttam, tapasztaltam a vidéki, sokkal természetközelibb világot. Ráadásul férjem környezettant tanult, így már két okból is nagyon közel áll hozzá a környezetvédelem témája. Ő az, aki jobban értve a számítógép világához felkutatja a megjelölt forrásokat, amelyekből sokat meríthetünk gondolkodásunk, életvitelünk kialakításában is.
Én jelenleg második fiammal vagyok itthon, előtte pénzügyi szektorban dolgoztam, tanulmányaim pedig a kommunikációs szakmához kötnek. Ezért én lettem az, aki úgy gondolta, hogy férjem kutakodásainak eredményeit közzé kell tennem, illetve az én irányaimat is bemutathatom (öko háztartás, egészség, gyereknevelés).
Különösen fontos ez két gyermekünk miatt, hiszen számunkra az ő jövőjük a legfontosabb.
Remélem egyre több dolgot tudok majd itt összegyűjteni, amolyan tudástárrá alakítani ezt az oldalt, hogy mindenki hasznos dolgokat tudhasson meg belőle. Ezért is írtam a "magamról" szóló részben leírt gondolatokat.
Nagyszerűnek tartom hogy eljutottunk hogy információt szerezhessünk és adhassunk, mégis ez legalább annyira szomorú is, hiszen ez is abból a rohamos fejlődésből táplálkozik, amely Földünket veszélyezteti.
Nem vagyok egy nagy aktivista, de úgy érzem, most már valamit tenni kell, hogy másokat is felrázzunk érdektelenségükből, nem figyelésükből, elutasításukból, legyintéseikből.
Meg kell értenünk, hogy össze kell fognunk! Nem pár embernek! Mindenkinek! Aki még élhető világot akar.
Tudom, hogy rengeteg ellenérv és ellenérdekelt van - köztük saját magunk is, a saját magunk igényeivel - de pont ezt kell leküzdenünk, e fölé kerekednünk. (Amint ezt írom, máris lemondtam egy-két dologról)
És még ez sem lesz elég! Mindenkit ösztönöznünk kell erre! És még ez sem elég!
Valószínűleg már el is késtünk! Lehet ezt nem elismerni, fanyalogni, félretekinteni a problémákról, de sajnos úgy érzem csak egyfajta világégés fogja meghozni az igazi ráeszmélést.
A probléma az, hogy hiába cselekszünk egyénileg addig, míg sok ember éhezik, fázik, szomjan hal, betegségektől szenved, fegyverek által hal meg és folytathatnám.
Az irányítók és profit hajhászok pedig tényleg csak akkor fogják feladni, mikor már nem takargathatják tovább, hogy nincs tovább. (ld. Burn Up/Lángoló föld filmajánló)
Azért kell informálódnunk és információt adnunk másoknak, hogy ők is elkezdjenek látni!
Sok információt így is próbálnak eltitkolni előttünk, mert amiről nincs szó az nincs is.
(Nézzétek meg a "Ki temette el az elektromos autót/Who killed the electronic car" című filmet!) ebben ez teljesen benne van.
Próbálnak minket megtéveszteni, port hinteni a szemünkbe.
Van, aki azt hiszi, hogy a pénz és hatalom majd megvédi, ami nagy tévedés. Hiszen mi is függünk egymástól, ugye? Itt olyan folyamatok indulnak be melynek mindannyian kárvallotjai lehetünk, jobb esetben.
Zdenek Miler a "Kisvakond álmodik" című meséje jut eszembe, melyben az ember kényszerűen visszatér őskori életéhez, amely szerintem egy teljesen lehetséges jövőkép. Persze a mese hőse is csak azt hiszi, hogy álmodik, aztán meg szépen valóra válik a rémálom.
Mióta tudjuk, hogy pusztítják az őserdőket, hogy kihalnak állatfajok? A sort pedig sokáig folytathatnám. Tettünk valamit ellene? Megijedtünk? Á dehogy! Persze sajnálkozunk, de mindaz olyan messze van, hogy minket, a mindennapjainkat nem érinti - mondhatnánk.
De igenis érinti!
Apránként, kicsi lépésekben, de egyre növekvő arányba tornyosul felénk, mint valami cseppenként növekvő viharfelhő, amely aztán mindent elsodor.
És megint felteszem a kérdést: Tettünk mi valamit ellene?
Sajnos azok, akik ténylegesen sokat tehetnénk, csak rövid távra tekintenek és láthatjuk, hogy ennek a teljes cselekvésképtelenség az eredménye. Ezért talán mégis valamiféle más, széleskörű, civil kezdeményezésnek kellene kialakulnia.
Amennyiben tudunk információkat és vannak eszközök a kezünkben, még ha korlátozottan is, úgy gondolom felelősekké válunk.
A világháló tulajdonsága, hogy sok embert képes összekötni és lehetővé teszi számos résztvevő összefogását a közös érdekek miatt.
Nem akarok szervezkedni, sok szervezethez lehet csatlakozni, de minél több helyen találkozik bizonyos információkkal az ember, annál inkább meggyőzhető dolgokról, illetve kerülnek események figyelme központjába. Ehhez szeretnék hozzájárulni lapommal.
A cél ez és a túlélés!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése