Ma kitaláltam egy játékot. Biztos mindenkinél van sok apró játék egy dobozban, ládában felhalmozva, melyeket miután megkap a gyerek nem nagyon játszik vele. Nahát nekünk is van egy ilyenünk. Leginkább arra jó, hogy a kicsi kiöntse én meg szedegessem össze. De ma azt találtam ki, hogy egyenként kezembe veszem a dolgokat és mindig megkérdezem, hogy "Mi van a kezemben?". Ezt úgy csinálom, hogy amíg az előző játékkal van elfoglalva, addig eldugom és csodák-csodája, az eddig érdektelen játékok azonnal érdekesek lesznek, már nyitogatná a kezemet, hogy mi is van benne.
A másik módszer az, hogy bizonyos dolgoknak más funkciót kezdünk keresni. Ezt sokszor a gyerekek maguktól is megtalálják, például mikor a konyhai tölcsért dudának használják, elbújnak a papír tartó ládába, a fedőkkel cintányéroznak, legnagyobb örömömre:))
De sokszor mi is megtehetjük ezt, mert ez plusz fantáziát ad nekik, ösztönzi őket a továbbgondolkodásra.
Azok a dolgok, melyekkel a fantáziájukat használják, és mi is a miénket:), sokkal érdekesebbek számukra is és sokkal jobban fejlesztik őket.
Erről jut eszembe, hogy rákeresve a Consuming kids címszóra, sok egyéb mellett, a videók között található egy film arról, hogy a marketing és az aranyos, csak profitot szem előtt tartó cégek milyen károkat okoznak gyermekeinknek ( a fogyasztóvá nevelés mellékhatásainak is mondhatnám), illetve hogy mit tehetnek ezzel szemben a szülők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése