Búcsúzás

Sajnos nagyon közeleg az az idő, amikor - ha persze ezekben a válságos időkben sikerül - újra munkába kell állnom. Természetesen az azt jelenti, hogy az írásra is sokkal kevesebb, vagy éppen semennyi időm se marad majd.
Még elképzelni sem tudom, hogy teljes munkaidő mellett, két gyerekkel hogyan sikerül végkimerülés nélkül ellátni minden szerep adta feladatot.
Ráadásul nagyobbik fiam kezdi az iskolát, a kisebb pedig az óvodát, remélhetőleg zökkenőmentesen.

Már most is azt érzem, hogy nem tudok lépést tartani a világgal, hiszen az ausztrál vizek mellett ott vannak szerte Európában és országunkban is az áradások, belvizek, ott vannak a madárpusztulásos estek, a folyók hirtelen elszíneződése és szinte csak kapkodom a fejemet, mert közben a gazdasági rendszer törékenységeinek híreire, a kilakoltatások megkezdésére és hatásaira, a benzin árának meredek emelkedésére figyelek.
Mindezen információkat csak némi reggeli rádiózással és esti netezéssel gyűjtöm, mivel a gyerekek előtt régen nem nézünk például híradót, pontosan a hírek milyensége miatt, ahol hol meggyilkolnak valakit, hol szerencsétlenség történik és ezt nem szeretnénk a gyerekeknek megmagyarázni. Ráérnek még szembesülni ezzel.

Minden estre örülök, hogy eddig is tudtam írni, talán nem hiába, és hogy tudtam olvasni sok hasznos, szép, elgondolkodtató írást. Mindenkinek további jó írást, elmélkedést és olvasást kívánok!