Több, mint fél év telt el azóta, hogy az előző részt megírtam. Berci most majdnem két és fél éves. A reggeli szertartásunk pedig átalakult és még bensőségesebbé vált.
Reggel férjem ébreszti, öltözteti, reggelizteti nagyobbik fiamat, Sanyát, akivel ő alszik együtt az emeleten. Ilyenkor mi Bercivel még a sötétben lapulunk a lenti szobában. Ébredezve látom a konyhai fényt az ajtó üvegén keresztül és persze nem tudom nem hallani, amint férjem csörög-zörög a reggelivel. Berci is ilyenkor kezd mocorogni és kijelenti, hogy "Megyek hozzád!".
Még a rácsos kiságyban alszik, amelyiknek két rácsa kivehető, amelyeket a sötétben is teljes ügyességgel szereli ki, már nem is kell segítenem. Csak arrébb csusszanok a nagyágyon, hogy elférhessen mellettem. Ilyenkor, van amikor egymás szuszogására még visszaalszunk, de általában kezdődik a játék. Először csak pihengetünk, pici lábaival a combomon úgy morzsol, dagaszt, mint egy cica. Aztán jön az "Ez elment vadászni, ez megsütötte...." vagy a "Csip-csip csóka...", a csikizés, mókázás. Aztán a "Megeszem a combiját, a fülét és így tovább... - Nem adom oda!" játékunk, amelynél a fejére húzza a takarót és várja, hogy alákukucskáljak.
Aztán jön az "Anya, kérek, tejcsit!" vigyorgása, még cumival a szájában. Na nem is azért kéri, mert annyira kívánja, kell neki, hanem azért, hogy anyát kiugrassza az ágyból és ezen nagy hamisan nevet a cumi alatt. Amíg a tejet issza a redőnyt szigorúan tilos felhúzni, csak ezt követően szabad megnézni, milyen idő van odakint.
Ilyenkor már kiugrik az ágyból "Hol vannak a szerszámaim?" kérdéssel és elkezdi összeszedni őket és cipeli fel az emeltre, ahonnan persze majd le kell vinni, aztán megint fel és ez így megy egész nap. Pedig már akkora dobozban cipeli, hogy én is alig bírom felvinni!
Nos, ilyen jó dolgom csak akkor volt, mikor nagyobbik fiam volt ilyen pici és ugyanígy játszottunk vele reggelenként. A napnak ezek a legnyugalmasabb és legbensőségesebb pillanatai, amelyekre örök időkig emlékezni fogok.
Reggel férjem ébreszti, öltözteti, reggelizteti nagyobbik fiamat, Sanyát, akivel ő alszik együtt az emeleten. Ilyenkor mi Bercivel még a sötétben lapulunk a lenti szobában. Ébredezve látom a konyhai fényt az ajtó üvegén keresztül és persze nem tudom nem hallani, amint férjem csörög-zörög a reggelivel. Berci is ilyenkor kezd mocorogni és kijelenti, hogy "Megyek hozzád!".
Még a rácsos kiságyban alszik, amelyiknek két rácsa kivehető, amelyeket a sötétben is teljes ügyességgel szereli ki, már nem is kell segítenem. Csak arrébb csusszanok a nagyágyon, hogy elférhessen mellettem. Ilyenkor, van amikor egymás szuszogására még visszaalszunk, de általában kezdődik a játék. Először csak pihengetünk, pici lábaival a combomon úgy morzsol, dagaszt, mint egy cica. Aztán jön az "Ez elment vadászni, ez megsütötte...." vagy a "Csip-csip csóka...", a csikizés, mókázás. Aztán a "Megeszem a combiját, a fülét és így tovább... - Nem adom oda!" játékunk, amelynél a fejére húzza a takarót és várja, hogy alákukucskáljak.
Aztán jön az "Anya, kérek, tejcsit!" vigyorgása, még cumival a szájában. Na nem is azért kéri, mert annyira kívánja, kell neki, hanem azért, hogy anyát kiugrassza az ágyból és ezen nagy hamisan nevet a cumi alatt. Amíg a tejet issza a redőnyt szigorúan tilos felhúzni, csak ezt követően szabad megnézni, milyen idő van odakint.
Ilyenkor már kiugrik az ágyból "Hol vannak a szerszámaim?" kérdéssel és elkezdi összeszedni őket és cipeli fel az emeltre, ahonnan persze majd le kell vinni, aztán megint fel és ez így megy egész nap. Pedig már akkora dobozban cipeli, hogy én is alig bírom felvinni!
Nos, ilyen jó dolgom csak akkor volt, mikor nagyobbik fiam volt ilyen pici és ugyanígy játszottunk vele reggelenként. A napnak ezek a legnyugalmasabb és legbensőségesebb pillanatai, amelyekre örök időkig emlékezni fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése