Oltások - átverések?

Az alábbi cikkek megint elgondolkodtattak az oltások szerepéről, fontosságáról vagy nem fontosságáról.

http://www.natursziget.com/egeszseg/20090511-a-hpv-oltas-sulyos-mellekhatasai
http://www.natursziget.com/egeszseg/20100608-az-igazsag-a-gardasilrol
http://www.natursziget.com/egeszseg/20080626-a-hpv-oltas-folosleges-a-zold-tea-segit

Először a H1N1 oltással kapcsolatban kerültem abba a helyzetbe, hogy komolyan utánanézzek az oltásoknak. Akkor, hosszas információkeresés és elemzés után arra az eredményre jutottunk, hogy nem oltatjuk magunkat és a gyerekeket pedig főleg nem. Mellé kerestünk más megoldást szervezetünk erősítésére és a megoldás a D vitamin és multivitamin, emelt C-vitamin adag lett, amelyet Szendi Gábor, általam többször idézett, Paleolit táplálkozás könyvének ötlete és ajánlása alapján kezdtünk alkalmazni és mondhatom, hogy nagyon bevált.
Azóta a gyerekek, ha betegek is voltak az 1-2 hét helyett 1-2 nap volt a lefolyás. Nekem már nincs mandulám a sok tüszös gyulladás miatt, de azóta is kísérnek a torokgyulladások, amelyekre az egyetlen orvosi megoldás az antibiotikum volt, amelynek persze több káros mellékhatását meg is éreztem. Amióta ezt az egyszerű kúrát alkalmazom nem jártam orvosnál.
Ehhez csak annyit, hogy D-vitamint recept nélkül nem lehet kapni, mi külföldről szerezzük be, mert persze ha lehetne sok gyógyszerre nem is lenne szükség, csökkentve a gyógyszergyártók profitját.
Persze nyáron a napozással, ha nem kenjük magunkat és nem az égető napon vagyunk fél óra alatt megszerezhetjük a napi beveendő D vitamin adag többszörösét és így pótlásra nincs szükség. De ugye ez nem is a betegségek időszaka, pont emiatt.

Ezek után megdöbbentő, vagy már nem is az, hogy most erről az oltásról is ezt találtam az egyik fenti cikkben.

"A HPV elleni védőoltásról kezdettől fogva megoszlik az orvosok véleménye. Az oltóanyagot állítólag sosem tesztelték gyerekeken, és nem végeztek vizsgálatot arra vonatkozóan sem, hogy milyen mértékben csökkenti a méhnyakrák előfordulási arányát. Mellékhatásai azonban vannak..."

Szóval az oltás akkor most védő vagy egyenesen ártó?

Könyv- és filmajánló

Cormac McCarthy: Az út, Paulo Coelho: Az alkimista

Hogy miért ajánlom együtt a két művet? Azért mert két ellentétes gondolat fogalmazódott meg bennem, ahogy egyidejűleg olvastam-láttam őket.

A könyv szinte arról győzne meg minket, hogy igenis magunk irányítjuk a sorsunkat és ha figyelünk a jelekre és nem riadunk vissza, akkor beteljesíthetjük sorsunkat, amely megelégedéssel tölt majd el minket.

Amikor pedig megnéztem a filmet - amelyet csak erős idegzetűeknek ajánlok - akkor az az érzés és gondolat kerített hatalmába, hogy akármennyire igyekszünk beteljesíteni életünk feladatait van egy sokkal nagyobb erő nálunk, amely minden, kis hangya módjára élő ember fölött áll és egy mozdulattal elsöpörheti az összes hangyabolyt. Ez nagyon lehangoló, de mindannyian tudjuk, hogy igaz. Az is elszomorító, hogy elég csak egy ember, ahhoz, hogy a világ megsemmisüljön, így minden háborús konfliktust és eseményt félelemmel figyelünk. Tudom, megint sokan csak legyintenek és csak egy újabb katasztrófafilmnek könyvelik el a mozit, de én a film vége után csak egyet tudtam tenni: imádkoztam.

Tartalmak:

Cormac McCarthy, a Nem vénnek való vidék írója ijesztő posztapokaliptikus víziót rajzolt meg, amit John Hillcoat rendező festett szélesvászonra, Viggo Mortensen-nel a főszerepben. A The Road a kritikusok szerint 2009 egyik legjobb amerikai filmje.
(Velencei Filmfesztivál (2009): Arany Oroszlán-díjra jelölve John Hillcoat)

Több mint tíz év telt el azóta, hogy Amerikát elpusztította valamilyen rejtélyes kataklizma. Csak egy villanásra emlékeznek a túlélők, megszűnt az energiaellátás, kitört az éhínség, az emberi civilizáció végállapotba került. Egy férfi és egy kisfiú tovább»indul útnak rongyaikba burkolva az óceánpartra, összes vagyonuk - a takarók, palackok, rongyok - elfér egy rozoga bevásárlókosárban. Vándorlásuk során rejtőzködniük kell a túlélőkre vadászó bandák, tolvajok, és más kétségbeesett lények elől. Fizikai állapotuk egyre romlik, az erőltetett menet, az élelemhiány és a hideg megteszi a magáét. Mégis, ebben a sivár univerzumban is akadnak boldog percek, az emlékezés, az önfeláldozás, és a szeretet pillanatai, és ezek adnak értelmet a túlélésért való küzdelemnek.

Az alkimista Coelho fő művének számít. Santiagonak, az andalúz pásztorfiúnak meseelemekkel átszőtt kalandtörténetét a kritikusok Saint-Exupéry Kis hercegéhez szokták hasonlítani. Santiago, miután kétszer látja azt az álmot, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, elindul megkereseni azt. Végigzarándokol Afrika északi, sivatagos részén, szokatlan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik, köztük az alkimistával, akitől megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni álmait. A filozófikus mese lelki balzsamként hatott azokra a tízmilliókra, akik már eddig elolvasták Coelho alapművét.