Magamról

Saját fotó
Budapest, Hungary
Az internet világok egész tárát nyithatja meg előttünk, olyan emberek, gondolatok és információk megismerését, amelyekkel enélkül talán sohasem találkoznánk. Az információ pedig hatalom, annak jó célokra történő felhasználására törekszem ezen blogban is. Az én világom is folyamatosan alakul, de alapvetően olyan értékek felismerését, megóvását tűztem ki célul, melyek mások számára is hasznosak lehetnek, illetve ezeket az információkat keresem másoknál is.

2010. február 26., péntek

Az Életharmónia Alapítványról és Levelezőközösségről

Én az lmv blogoldalon találkoztam először a szervezettel és tevékenységének leírásával, amelyet az alábbiakban olvashattok, illetve információt kaphattok az Alapítvány Levelezőközösségéről is , amelyhez lehet csatlakozni.

"Az Életharmónia Alapítvány 2003 óta működik szegedi székhellyel. Azzal a céllal jött létre, hogy segítse az ember egyéni és közösségi fejlődését.
Célkitűzéseink közé tartozik, hogy a nevelést, az oktatást, a személyiség fejlődését a pszichológia alkalmazásával is elősegítsük. Közhasznú tevékenységeinken keresztül segítséget nyújtunk az egyén fejlődésében, az önismeret mélyítésében, készségek és képességek fejlesztésében, valamint az egyéni és társadalmi problémák megértésében, megoldásában.
Kiemelt fontosságú célunk a környezeti tudatosság kialakulásának támogatása, a fenntartható életmódra nevelés, melynek megvalósítását a létszemlélet-, a személyiség-, és a lélek fejlődésén keresztül látjuk elérhetőnek. Az ember belső harmóniájának kialakításával és megerősítésével, valamint a tudatosság növelésével egyúttal a természeti és szociális környezetre való mindennapi odafigyelés és nyitottság is nő. Küldetésünk ezáltal közvetett és közvetlen úton hozzájárulni az ember és környezete harmonikus egységéhez.
Tevékenységeinken keresztül szeretnénk elérni, hogy minél több ember számára kialakuljon az Élet tiszteletének belső igénye, és e harmonikus kapcsolatból merítve boldog, életigenlő szemléletmód, magatartás, egyéni életutak fejlődjenek.
Holisztikus megközelítésű programjainkkal részt veszünk a környezeti-társadalmi ’fenntarthatóság’, mint nemzetközi prioritás megvalósításában. Kutatásainkkal a megértést, megoldáskeresést, az integráló programfejlesztést támogatjuk."

Az Életharmónia Alapítvány Levelezőközössége

Úgy éreztük, hogy az alapítvány majd 7éves fennállása, és aktív működése óta megérett arra, hogy egy közösséget építsen maga köré. Olyan közösséget, amelynek tagjait az Alapítvány projektektől függetlenül segíteni tud, és akik segíteni tudják bármilyen módon a szervezetünket, illetve a lista interaktivitásából adódóan, reméljük segíteni tudják egymást is. Ezért akikkel eddigi munkánk során találkoztunk, az Alapítványunk körül már eddig is kialakult kis közösséghez ezen levelező lista formájában invitáljuk. Várunk mindenkit, aki egyetért az Életharmónia Alapítvány céljaival.
Ezt a levelező közösséget azok számára hoztuk létre:
  • Akik a tudatosság, életvezetés, egészség- és környezetbarát életmód megteremtésére törekednek és ehhez szívesen fogadnak hasznos és közérdekű információkat, és segítséget.
  • Azokat várjuk, akik szívesen vesznek részt egy ilyen értékrendű közösségben, ahol a bennünket fogalalkoztató kérdésekről lehet beszélgetni, s azokat építően megvitatni.
  • Akik szeretnének értesítést kapni ilyen jellegű programokról.
  • Akik hozzánk hasonlóan egyéni és társadalmi harmóniára, magasabb létminőségre vágynak, meg szeretnék érteni és változtatni világukat, és ezért tenni is hajlandóak.
Akik ezek alapján szeretnének bekacsolódni, azoktól azt kérjük, hogy írjanak címünkre és ezt követően közvetlenül felvesszük a listára, vagy küldünk meghívót.

További információ, részletes tájékoztató kérése, és kapcsolatfelvétel:
Kotogán Róbert: +36 (70) 315-9793; eletharmonia@gmail.com, www.eletharmonia.hu

2010. február 24., szerda

Reménykedjünk ...

Rövid távú gazdasági érdekek akadályozták meg az éghajlatvédelmi törvény elfogadását

A Magyar Természetvédõk Szövetsége sajnálattal vette tudomásul, hogy a Parlament nem fogadta el hétfõn az éghajlatvédelmi törvényt és a rövid távú gazdasági érdekek újra felülírták az össztársadalmi érdekeket.

A hír folytatása:
http://mtvsz.hu/hirek_list.php?which=375

2010. február 23., kedd

Hangulatok

Az alábbiakat pár éve írtam és ennek kapcsán a mostani huszonkét éves fiú jut eszembe, aki másokat és önmagát is meg akarta ölni. Annyi kérdést vet fel ez az eset bennem. Látta magát boldog perceiben is? Mert állítása ellenére biztosan voltak ilyenek. A szülei tudatosították benne ezeket? Egyáltalán tudták a problémáit? Megpróbált neki valaki segíteni, aki tudott róla? Hogy gondolhatja ennyi idősen, mikor még sok mindenen keresztül sem ment, hogy az élete rossz volt? Felfogja annak jelentőségét, hogy minden élet egy ajándék? (Ő biztos az ellenkezőjét állítaná.)Talán nem tanulta meg értékelni a dolgokat, talán elcsúsztak a valódi értékek. Jó lenne, ha egy fiatal sem jutna el idáig, mert lenne segítség, vagy egy olyan értékrend, amellyel másként tudjnák szemlélni a világot. Talán ehhez ad pont egy kis elmerülést ez az írás.


Életünk során annyi nehéz, stresszes, fárasztó perc, óra és nap van. Bár életünk nagy részét pénzkereső munkával, aztán otthoni munkával, aztán másoknak segítéssel és sok más egyéb fáradozással töltjük, azért vannak olyan időszakok is - ha csak percek vagy órák is - melyekben megpihenhetünk, kikapcsolódhatunk és melyeket épp ezért mindennél jobban meg kell becsülnünk, fel kell ismernünk, örülnünk kell neki. Az élet nagyon küzdelmes és mindenkinek megvan a maga problémája, a maga keresztje.

Mindenesetre tenni kell azért is, hogy legyenek jó perceink, mikor vannak, akkor pedig képesnek kell lennünk rá, hogy azokat valóban meg is éljük, átadjuk magunkat a pillanat élvezetének.

Az én jó pillanataimból és hangulataimból gyűjtöttem össze most párat, mely talán másoknak is segít előidézni saját kedves emlékeit, élvezetes pillanatait.

A hangulataim évszakokhoz, eseményekhez, gondolatokhoz, azok megvalósulásához fűződnek. Melyek is említsem ezek közül? Mi az, ami nekem örömet okoz?

Ha csak az évszakokra gondolok, akkor a gyönyörködés a tavasszal a borongós, lilás-szürke felhőkből szinte vakítóan kiemelkedő, éppen világoszölden virító fűzfa leveleiben, ahogy fújja, tépi a szél. Végignézni, hogy melyik virág mikor dugja ki a fejét a földből, és hogy bontja ki a virágát. Eső után, mikor kristálytiszta a levegő és, nem jár még, vagy már senki az utcákon, elmenni sétálni.

Nyáron egy tóban vagy a tengerben jól beúszni, ahol már senki sincs, ráfeküdni a vízre, hallgatni a halk csobogást, közben élvezni, hogy melegít a nap és ezer-színű sugárral játszik a vízen. Beszívni egy nyári, meleg estén a nyiladozó virágok illatát, melyek édessé teszik a levegőt.

Egy nyaralás, mikor olyanok vagyunk, mint egy felfedező, megismerünk egy teljesen új tájat, embereket, kultúrát, természeti szépségeket.

Ősszel szedni a sok finom gyümölcsöt, körtét, szőlőt, almát, szilvát, aztán diót, mandulát, gesztenyét. Szelídgesztenyét és sütőtötköt sütni és hámozgatni, közben jókat beszélgetni. Nézni a fák színesedő leveleit, melyek piros, citrom- és narancssárga színekben pompáznak.

Télen mikor esik a hó, és minden zajt elnyom, és már sötét van, csak hallgatni azt a nagy csendet, aztán meg beledőlni a hóba és kezünket-lábunkat mozgatva angyalkásat játszani. Kipirult arccal hócsatázni, hóembert építeni, szánkózni, korcsolyázni és aztán este bemenni a jó melegre és meginni egy jó teát, venni egy meleg fürdőt.

Barátainkkal, szeretteinkkel beszélgetni egy jó tea, kávé mellett, egy kellemes ebéd vagy vacsora után. Fel sem tudom sorolni, hogy gyerekeink a sok bosszús, fárasztó perc mellet, mennyi örömet okoznak, kezdve azzal, hogy megszületnek, elindulnak, elkezdenek beszélni, egyre nyílik értelmük, jól teljesítenek az iskolában, sikerül a felvételi, vagy megállapodnak, dolgozni kezdenek, vagy éppen sikerül megtalálni helyüket az életben.

Élvezetes lehet belefeledkezni valamilyen hobbinkba, amit nagyon szeretünk csinálni, teljesen erre koncentrálni és átadni magunkat neki. Számomra ilyen tevékenység a tánc, a festés, a biciklizés, mely kikapcsol, bánatban is gyógyír és akkor is jó, ha valami öröm ér.

Annak kigondolása, hogy jó lenne valamit megcsinálni, az elvégzett munka öröme és a benne való gyönyörködés.

Aztán az a kellemes elfoglaltság, mikor az ember bekapcsolja kedvenc zenéjét és csak arra figyel, teljesen ellazíthatja magát, nem kell a mindennapok gondjaival foglalkoznia, hogy mi lesz holnap, vagy azután, csak élni a pillanatnak.

Ezek a tevékenységek és ellazulások tudnak átsegíteni, hogy aztán bírjuk a mindennapok forgatagát, küzdelmeit.

Remélem sikerült mindenkiben hasonló kellemes gondolatokat, emlékeket ébreszteni, vagy talán kicsit fogékonyabbá tenni, hogy meglássuk, melyek azok a dolgok, melyeknek örülnünk kellene. Sokak számára talán kis dolgoknak tűnnek ezek.

Persze, vannak más élvezetek is. Ne essék félreértés, ha egy vágyott dolgot megkapok, annak én is nagyon tudok örülni. Egy vacsora-, színház-, vagy mozi meghívásnak szintén, de akkor sem vagyok letört, ha ez nem mindennap történik meg velem, épp azért mert számos apró, se pénzbe, se fáradtságba nem kerülő dolog van, amit élvezhetek.

2006.november

2010. február 19., péntek

A világ még menthető…

2009 májusát írjuk. A tévé, a rádió, az egész média a gazdasági világválságtól hangos. Mindennapos téma a forint gyengülése és erősödése, a megszorító intézkedések és az ez elleni tüntetések, az előrehozott választások követelése.
Sorra árverezik az eladósodottak házait, tönkrement cégeket minimális áron vásárolnak fel külföldiek. Még mindig a pénz az úr, és mindenki, aki úgy látja, hogy Mammon imádata véget érhet, még jobban küzd, foggal-körömmel, hogy tovább foroghasson a pénz által hajtott világ.
Az, hogy közben hányan kerülnek nehéz helyzetbe, éheznek, vesztik el otthonukat, munkájukat, megélhetésüket mind csak századik szempont. Az intézkedések nehézkesek vagy csak látszólagosak.
Hiába az ellenszegülés, a csak a pénzért és pénz által haladó világ nem a jó irányba halad, saját pusztulásába rohan. Ha vannak is, akik hirdetik a jó irányt vagy eltűnnek, vagy belefáradnak a hasztalan harcba. Mert oly sok minden mellett, pénzért mindent meg lehet kapni, akár lojalitást, emberséget, becsületet is.
Gondolatban már én is éppen belesüllyednék az elkerülhetetlenbe és valamiféle enyhe depresszióba esnék, amikor kezembe veszem kedvenc, női magazinomat, amelyben egy hölgyről olvasok. Egy olyan asszonyról, aki öt, saját gyermeke mellett egymaga nevel öt dawn- kóros gyermeket jókedvvel és nagy szeretettel.
Örömöt talál abban, hogy a sérült gyereknek nála jobb helye van, jobban fejlődnek, mintha egy állami intézetben lennének.
Az öröm mellett persze biztosan van számos nehéz helyzet, lemondás, fáradtság, szinte csoda ez a nő.
Hallgatom a rádiót, ahol egy másik hölgy mesél a szomszédjáról, egy egyedülálló férfiról, aki mindenféle kidobott állatnak menedéket ad. Kevéske pénzét arra költi, hogy az állatoknak menhelyet teremthessen és etethesse őket. Közben pedig a falu gyerekei egyre nagyobb számban, boldogan mennek hozzá segíteni.
Aztán a kívánság műsorba telefonál be egy kislány, aki, hangjából és beszédéből ítélve, olyan kisiskolás forma lehet. Egy kedves zeneszámot kér szüleinek. A kérdésre, hogy milyen alkalomból küldi, azt feleli, hogy ő nagyon szereti a szüleit és nagyon örül, hogy ők vannak neki.
Ekkor fordul egyet velem a világ. Az előbbi világvége hangulatból kihúznak-ráncigálnak ezek az „apró” csodák.
Elgondolkozom azon, hogy hány ilyen apró csoda lehet az országban, sőt, a világon.
Megszületik bennem ez érzés: A világ talán még menthető!
Ezek a csodák legalábbis arra biztatnak, hogy higgyek ebben.
2009. május

A tömegközlekedés lélektana

Reggel nyolc óra van. A külvárosból a Batthyány térig közlekedő HÉV egyik külvárosi megállójában várakozom.

Már régen nem jártam HÉV-vel, de még élnek az emlékek bennem arról az időszakról, mikor nap, mint nap dolgozni jártam.

Emlékszem, egyszer télen, a nagy tömegnyomorban egy hölgy leesett a lépcsőről, mert a benti „társaság” egyszerűen nem engedte fel, visszataszította. A hölgynek megsérült a lába és így a HÉV-nek is jó időre meg kellett állnia.

Kíváncsi lettem, változott e valami azóta, bár nem voltam túl optimista.

Mivel a központtól elég messze lévő állomáson szállok fel, eleinte még nincs vészes tömeg, de minden megállónál egyre többen kapaszkodnak fel és csak kevés leszálló van. A megállóknál figyelem az emberek arcát. Van, aki fohászkodóan feltekint, van, aki forgatja a szemét, vagy elhúzza a száját az egyre növekvő, felszálló sereg miatt. Néha van egy kis lökdösődés, könyök a bordában, van, akinek éppen szabadkozva lépnek a lábára, lassan elfogynak a kapaszkodási lehetőségek. Egy idősebb néni az ajtóban állva mosolyog olyan „Vajon beférek e még?” - gondolattal.

Persze láttam már egészen drámai megnyilvánulásokat is. Volt, hogy a felszállók csapata bekiabált, hogy a bentiek húzódjanak már beljebb, hiszen ők is szeretnének felszállni. Azok meg visszaüvöltötték, hogy ezt hogy gondolják, hiszen bent már talpalatnyi hely sincsen. Paradox módon mindkét tábornak igaza volt. Az előzőeknek azért, mert végül felfértek, az utóbbiaknak meg azért, mert bent szinte már nem is emberek álltak, hanem egy massza. Egy sokfejű és lábú, tömör alakzat.

Egy ilyen nyomorgós reggelen egy nő, fittyet hányva az őt körülvevő tömegre egyszer csak elővett egy lepedőnyi méretű újságot és próbálta kinyitni. Arcán rosszalló mimikával jelezte, milyen borzasztó, hogy nem tudja kényelmesen kihajtani azt és olvasgatni. Azzal végképp nem törődött, hogy az újság éppen belelóg egy kislány arcába. Elég béketűrő típus vagyok, de ekkor már nem bírtam tovább. Megjegyeztem neki, hogy talán nem kellene így viselkednie, mikor mindenki igyekszik összehúzni magát. (Még a végén úgy érezte volna, hogy ő a szenvedő alany!) Az utasok közül senki sem mert megszólalni, ennek ellenére helyeslő bólogatásokat és igenlő szemeket láttam.

Úgy látszik, kiérlelődőtt a saját tömegközlekedési filozófiám, amely abból áll, hogy általában csendesen szemlélődöm, megmosolygom a fintorokat, nézem a reakciókat. Ám amikor nagyon felbosszant valami – elkerülendő a korai szívinfarktust – nem magamban forrongok órákig, hanem kiadom a gőzt. Persze, azért áldozat sem akarok lenni, néha ilyen helyzetben is jobb hallgatni.

A megállókban a tili-toli játék szabályai szerint cserélnek helyet az emberek. Tudják, az a játék, mikor egy kép kirakásához az egyetlen üres hely ad módot arra, hogy a másik elemeket ide-oda toligálva, végül sikerüljön kirakni a képet.

A végállomásnál szállok le, így a játékot többször végignézem, illetve jómagam is részese vagyok. Sokszor hangzik el a „Leszáll?” kérdés, vagy a „Leszállnék!” óhaj, de van, amikor durva utasítások és ellenutasítások pattognak a levegőben.

Pedig még alig múlt nyolc. És ez minden nap, hasonló módon ismétlődik meg. Hát csodálkoznivaló, hogy egyre több a depressziós, szorongó ember?

2010. január

Megjegyzés küldése - Kérlek, segítsetek!

Sajnos nem tudok válaszolni a megjegyzéseitekre, mert nem tudom miért, nem sikerül megjegyzést beírnom. Egyszerűen a "megjegyzés küldése"-kor nem történik semmi (azt írja, hogy kész), hiába írom be az üzenetet, nem történik semmi.
Valamilyen beállítás hiányzik talán?
Ezért Hajnalnak ezúton üzenem, hogy nagyon szívesen írtam részére a két bejegyzést:)
Tarának pedig köszönöm az információt!

2010. február 18., csütörtök

Két cikk az olivaolajról - jó tudni

http://www.tudatosvasarlo.hu/cikkek/1526
http://www.tudatosvasarlo.hu/cikkek/1512

Tisztítószer cégmérce - érdekes

Tudatos Vásárló Cégmérce

Vásárolj te is az etikus és környezetbarát cégektől!
A Cégmércében vállalatokat rangsorolunk környezeti és társadalmi hatásuk alapján. 10 pont fölött: kiemelkedő etikai, környezeti teljesítmény. 5 pont alatt: gyenge etikai teljesítmény, kerüld a termékeit!
http://cegmerce.tudatosvasarlo.hu/index.php?modul=cegrangsor&termekcsoport=16

Boros-fahéjas-citromos körtelekvár

Körtefánkon általában minden évben annyi körte terem, hogy nem tudunk mit kezdeni vele. A kompót mellett aztán ez évben lett lekvár, jövőre pedig az aszalás kipróbálása lesz a feladat:)

A lekvárhoz tavaly találtam ezt a jó kis receptet:

3 kg körte (héjastul)
1/2 liter muskotály vagy más bor (én saját száraz bort használtam)
kb 70 dkg cukor (nálam ez 50 dkg lett)
4-5 szem szegfűszeg
1 kiskanál őrölt fahéj
1 citrom vastagon felkarikázva (magot benne lehet hagyni, mert sűrít, de főzés után a maradék citromot ki kell venni)

A héjas körtét fel kell szeletelni és puhulásig főzni a többi összetevővel, aztán a citromot, szegfűszeget kivenni, botmixerrel összeturmixolni, vissza a fazékba, hogy megint felforrjon és lehet az üvegbe tölteni.

2010. február 15., hétfő

Adakozás

Egy pici sikerről szeretnék beszámolni. Minden évben, karácsonykor szoktam adakozni.
Meg kell jegyeznem, hogy férjemmel nem ajándékozzuk egymást ezen az ünnepen (sem), nekünk elég gyermekeink öröme.
Ez évben, az Együtt a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány segítségkérő levele éppen kapóra jött. Egy steril klímarendszerre gyűjtöttek. Általában, mikor az adakozásomról beszélek másoknak hitetlenkedve azt mondják, hogy ki tudja mi lesz azzal a pénzzel. Hát most örömmel jelentem, hogy a szervezet, egy köszönő levél mellett, elküldte az újságcikk másolatát, ahol átadják azt a 20 millió forintos adományt a Heim Pál Gyermekkórház főigazgatójának, amelyet cégek és magánszemélyek gyűjtöttek össze.
Persze üröm az örömben, hogy egyáltalán vannak beteg gyerekek, ezért még fontosabbnak tartom környeztünk védelmét. Sajnálatos az is, hogy sok szervezet teljesen a magánszféra jótékonykodására van utalva, annak ellenére, hogy feladataik, célkitűzésük akár állami is lehetne.
Egy másik támogatási akcióm a wwf által bonyolított örökbefogadás volt, melynek nyilatkozatát , és a velejáró két plüssállatot láthatjátok a képen. Két gyermekem nevében két állatot, egy jegesmedvét és egy pandamacit választottunk. Amikor válogattunk a megmentendő állatok között, kérdésemre, hogy melyik állatot "mentsük meg", öt éves kisfiam azt mondta. "Anya, hát mindent!"
Nos, ez a pénzösszeg nem csak egy támogatás, hanem ez egy szellemi tőke is. Ez az a befektetés, amely azonnal megtérül és pénzben nem is mérhető a kamata. Ezzel gyermekeink megtanulnak egy értékrendet, hiszen sok másra is költhettük volna ezt az összeget. Fiam válaszát hallva pedig nagyon is azt gondolom, hogy a nevelés itt kezdődik. Számára már természetes lesz a környezet védelme.
Persze a pénz nem minden, sőt! A wwf honlapján a cselekedj menü alatt lehet jelentkezni gyakorlatra, szervezési, illetve terepmunkákra. Van lehetőség csatlakozni különböző túrákra is. Sajnos a pici fiunk miatt ezekre még nem tudunk menni, de már nagyon várom, hogy eljöjjön az idő, amikor igen.
Természetesen sok más szervezethez, akcióhoz lehet csatlakozni. Vannak szemétgyűjtési, virágültetési akciók, futás és biciklis felvonulás.
Tehát, választék bőven akad, ha valaki rászánja magát!



Szilvi öko hírlevele - az anyag nem vész el, csak átalakul

Egy kis ötletelés megint a háztartásba bekerülő anyagok hasznosítására.
Ez kettős célt szolgál: az anyagok egyrészt nem kerülnek a kukába, illetve nem kell új dolgokat vennünk, ezzel is felhasználva a környezet forrásait:

  • nagyobb konzerves doboz - műhelyben csavarok, szögek, egyebek tárolására
  • műanyag gyógyszeres, vitaminos dobozkák - tetejükön apró lukakkal virágmagokat tárolok bennük
  • a gyümölcsös dobozkákról és egyéb papírdobozokról az előző hírlevelek egyikében már volt pár ötlet, rengeteg mindenre használhatóak
  • tejfölös, tojástartó dobozok - palánták nevelésére használható
  • sörös doboz -napkollektor (lásd linkeknél)
  • bevásárló szatyrok - szemetes zacskónak (van, ami le is bomlik, így komposztálható is)

A gyerekek mindenféle dobozzal, kupakkal el tudnak játszani, csak egy kis ötlet kell.
Íme egy újabb doboz felhasználás így farsang tájékán. Már csak egy kis ezüst fólia, egy kis díszítés és máris kész a robot jelmez.

A tudatos vízfelhasználás trükkjei, locsolóvíz:
  • már korábban írtam egyszer, hogy a gyerekek cumisüvegének és egyéb eszközeinek felforralt vizét erre lehet használni, csak egy locsolókannát kell tartani a mosogató mellett
  • gyümölcsök és zöldségek mosóvize (nyáron a kertben locsolom el, főleg mert akkor több is keletkezik, például az eltevéseknél)
  • a kádban használt fürdővíz egy részét a WC leöntésére is lehet használni, illetve koszosabb ruhák áztatására, de felmosóvíznek is jó
Amikor bármit cikisnek találok, eszembe jut egyik blogtársunk mondata, hogy a takarékoskodás során mindig gondoljunk azokra, akiknek még inni sem jut.

Ablakmosás - Egy szomszédtól tanultam, hogy a ház ablakait ugyanazzal a módszerrel és eszközzel végezzem, mint a kocsi ablakainak mosását. Nagyon gyors és nagyon szép lesz az ablak. Lehet citromos vízzel végezni, legújabb ötletet pedig barátnőmtől kaptam, aki a félbevágott hagymát vízbe mártogatva áttörli az ablakot és aztán pedig letörli, de szerintem a lehúzós módszer is ugyanúgy alkalmazható.

Szükség van rám? Igen!

Itt csatlakozhat, aki akar:

http://ahulyesegkora.com/peticio

Csatlakozom a peticióhoz, amelyben azt kérem a magyar kormánytól, hogy a Koppenhágai Klímacsúcson és az EU közös álláspontjának kialakításánál a magyar delegáció a 2°C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedés elkerülése melletti elkötelezettségéhez híven tárgyaljon!



2010. február 12., péntek

Láttam ilyet is ...

Olvasva az alábbi hírt, a "Home/Otthonunk" című film jutott eszembe, melynek a végén van egy felsorolás, hogy mi mindent láthatunk, amely próbálja orvosolni Földünk helyzetét.
Megint büszkék lehetünk népünkre, mint már oly sokszor, amikor ez a kis létszámú nép találmányokat adott a világnak.
Ámbár úgy halottam, hogy ennek a szabadalomnak a megszerzése sem volt egyszerű dolog és szomorú, hogy sok ötlet a bürokrácia útvesztőiben tűnik el. Azért minden esetre ezek mindig reménykeltő hírek.

http://index.hu/tudomany/kornyezet/2009/12/10/napelemes_tetocserep_a_hidrogenfalu_hazain/

Önszántunkból vagy kényszerből

Mai életmódunkról írnék most pár gondolatot.
Arról, hogy a spórolás helyett manapság a reklámok pont ennek az ellenkezőjére buzdítanak, a felesleges és önerőn túli fogyasztásra.
Több dolog is eszembe jut erről. Például az a természetgyógyász házaspár, akik jó pár éve azt mondták, hogy ugyan nekik hiába küldik az akciós újságokat, úgysem kell sokat gondolkozniuk, hogy milyen élelmet vegyenek. Akkor ezt nem nagyon értettem. Ma már, mikor gyerekemmel túl vagyunk egy csalánkiütésen, hajlamosak vagyunk az ekcémára, kezdem megérteni a dolog lényegét.
A háztartásban használt szereknél próbálok visszatérni a hagyományos dolgokra, melyek egyben a legolcsóbbak.
A csalánkiütés óta nem eszünk margarint (több helyen találtam utalást, bizonyítékot káros mivoltára), gyümölcs joghurtot (itthon készítem natúr joghurtból, fagyasztott gyümölcsből és mézből) . Fagyit sem lenne szabad ennünk, már gyűjtöm a recepteket és lehet, hogy ezt is én fogom készíteni. Amióta elolvastam Szendi Gábor, Paleolit étrend című könyvét, azóta pedig még kevesebb ételt veszünk. Sokszor csak abban bízhatunk meg, amit saját magunk készítünk, illetve ha valami minőségire van igényünk, azt jobb ha magunk készítjük.
Persze ehhez mind idő kell. Mai életvitelünk pedig erre ad a legkevesebb lehetőséget. Ezt a létformát viszont nem mi választjuk, hanem egyszerűen csak elviseljük. Mikor beleszületünk természetesnek tűnik ugyan, de sok mindenkitől, sokszor hallani, hogy belefáradnak az eléjük állított hamis értékek megteremtésének harcába.
A családokban sokszor nehéz megoldani a gyerekek felnevelését és erre a nyugdíjkorhatár emelése, a GYES időtartamának lerövidítése még negatívabban fog hatni. Persze még sok más országnál így is kedvezőbb helyzetben voltunk, de talán nem ez az út, amely a megfelelő irányba visz. Az állam szempontjából ez valóban költségcsökkentés, de közben az igazi érték, a család fog elveszni.
Aztán egy más szempont jut eszembe és ez férjemmel együtt került be az életembe. Ő horvátországi magyar és átélte a jugoszláviai háború borzalmait. (Biztosan vannak, akik még a világháborús állapotokra is emlékeznek.) Akkoriban a spórolás nem önkéntes volt, hanem mindennapos kényszer. A pénz teljesen elértéktelenedett, ami megtanította az embereket a kreativitásra és sajnos sok negatív dologra is.
Mivel sok minden nem volt elérhető a megoldások megtalálása nagyon fontossá vált. Azóta is érezhető férjem gondolkodásán egyfajta visszafogottság, mely rám is jó hatással van. Azóta sokkal tudatosabb vagyok vásárlásaim terén és én is próbálok kreatívan megoldani dolgokat.
Sajnos azt gondolom, hogy sokan csak akkor kezdünk el majd tudatosabban fogyasztani, mikor már nem önként, hanem kényszerből fogjuk ezt tenni.
Pedig mennyivel jobban járnánk az első verzióval.
Most meg véletlenszerűen villannak be képek, hírek. Az éhezőkkel szemben van, aki gyűrűt rakat a gyomrába a mértéktelen hízás megakadályozására. Dubaiban süllyed a mesterségesen megépített luxus sziget. Van olyan, aki a kutyájára annyit költ, amiből több gyereket fel lehetne nevelni. Ezek olyan visszásságok, amelyeket nem tudok elfogadni.
Sokszor azt gondolom, hogy minél előbb jönne egy világégés, annál több esély van hogy még maradjon valamink. Annál előbb döbbenének rá az emberek, hogy az élet miről szól, és miről kellene, hogy szóljon.
Az emberek nem tudnak a dolgokról, amelyek pedig folyamatosan zajlanak körülöttük. Vagy azért mert túl jól élnek és feleslegesnek tartják ezt az egészet, vagy mert éppen a napi megélhetési küzdelmeikkel vannak elfoglalva.
Pedig, mintha az egész világ kifordult volna önmagából.
Tudom, hogy hiábavalónak látszik a küzdelem - csak csepp a tengerben - de mégis, enélkül csekélyebb lenne a tenger. Sokszor az ember minél mélyebbre ás egy dologban annál rosszabbnak tűnik a helyzet. De annál inkább érzem a dühöt és elkeseredést és annál inkább fogok igyekezni mégis írni és tenni is.




2010. február 11., csütörtök

Új, rendszeres olvasómnak:)

Most kiemelten Hajnal kedvéért írok egy-két bejegyzést, mely szerintem Neki tetszeni fog. Elárulom, hogy az ő blogjának mintájára alkottam meg az enyémet, mert az övébe botlottam bele először és jól megszerkesztettnek találtam.
Ha nem lenne ötletem a főzés terén hozzá bármikor nyugodtan fordulhatok.
Bár a főzéssel én úgy vagyok, hogy leginkább akkor hoz lázba, ha valamilyen újdonsággal kísérletezek, vagy ha a nagy rohanásom ellenére valami éppen jól sikerül.
Amikor viszont valami más kezd lázba hozni, akkor a főzés csak egy kényszerűség, de hát sajnos korgó hassal még gondolkodni sem lehet:))

Így most csak egy kis ötletbörze a köretek, saláták, levesbetétek alapanyagaihoz:

csicseriborsó - salátába, levesbetét, fasírtalap,pástétom
vörös lencse - saláta, pástétom
hajdina - köret
köles - köret (kölesgolyó, rizsgolyó levesbetét is lehet)
kölespehely, zabpehely - műzli, fasírozott, pékárú
zapkorpa - sütik, tejbegríz
amarant - köret
puffasztott amarant - panírozás, saláta, levesbetét

Ezek az alapanyagok nem csak változatosságot jelentenek, hanem egészségesebbek is, mint ugyanezekre a célokra használt társaik. Főleg, ha valaki a Paleolit étrendet (lásd könyvajánló) próbálja követni, mint én.
Recepteket nem írok, mert azt biztos rengeteget találtok, de az nem biztos, hogy eszünkbe jut ezeknek az ételeknek a felhasználása.
Mindenkinek jó kísérletezgetést!

Gombóckodás

Gombóckodás

Hogy mi az a gombóckodás? Ez egy kora reggeli történet, egy szokásé. Valami olyasmi, mint a felnőtteknél a felkelés előtti lustálkodás, nyújtózkodás. De miért is nevezem gombóckodásnak? Nos, azért, mert az amúgy „Gombóc”-nak is becézett, egyéves kisfiam szertartását számomra ez jellemzi legjobban, melyet legtöbbször, reggel hat és fél hét között szokott végezni. Ma reggel viszont még csak öt óra van.
Miután ő este nyolckor általában elalszik, reggel már lesi a redőny csíkjaiban megjelenő első fénysugarakat és amint világosság jelenik meg, hangos ö-ö-ö hangokkal és kisebb nyafogásokkal jelzi; itt az ébredés ideje.
Először próbálom ezeket figyelmen kívül hagyni, hátha nyerek még pár percet, de a félhomályban kiveszem alakját, amint felül a kiságyban. Az ébresztőnek szánt hangok egyre erősebbek, így nem fér hozzá kétség, fel kell kelni.
Először csak az ágyam melletti sólámpát kapcsolom fel, melynek gyenge, narancsos fényénél látom a kis Gombócot, amint felül, majd oldalára borul, megfordul, majd ismét felül, mint egy kis Keljfel Jancsi. Közben gurgulázva beszél, nevet. Néha egész lehetetlen pózba ékeli be magát a kiságy sarkába, mint egy L betű.
Feláll, a rácsba kapaszkodik és elcsípi a pelenkázón lévő cumisüvegét. Kortyol párat, majd elkezdi rázni, a víz fröcsköl mindenfelé. Letottyan a fenekére és megint az oldalára borul, megpördül a vizesüveggel együtt. Ezt most már nem hagyhatom tovább. Mielőtt minden csupa víz lenne, belátom, ki kell kecmeregni az ágyból. Pedig fáradt vagyok, későn feküdtem, és amúgy is inkább bagoly típus vagyok, nem nagyon megy a gyors reggeli kelés.
Felhúzom a redőnyt. Én is hunyorgok, ő is, de hunyorgása közepette előveszi leghuncutabb mosolyát. Már én is csak mosolygok, és a kora reggeli morcoskodás, hipp-hopp, elillan. Hát lehet rá haragudni?

2009. augusztus

2010. február 10., szerda

Ritka Betegségek Világnapja - meghívó és interjú

A meghívó azért került fel a honlapomra, mert számomra különös jelentőséggel bír, mivel kedves barátaink kislányának is egy ritka betegsége van. A Női Újságírás tanfolyam keretében írtam egy interjút Róluk, mely V. Kulcsár Ildikó útmutatása mellett jutott el, mostani végleges formájáig. Ezúton is köszönet neki. Az interjút "Ragyogj kicsi Napsugár!" címen találjátok, az Írások címszó alatt.


Meghívó a Ritka Betegségek Világnapjára!

Sok szeretettel várunk Mindenkit a Ritka Betegségek Világnapja alkalmából 2010. február 28-án (vasárnap) a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban (Vajdahunyad vár, XIV. ker., Budapest, Városliget) 10:00-18:00 között szervezett program jainkra! A szakemberek és a családok minden tagjának kínálunk érdekességet.

· Szakmai és tudományos előadások a ritka betegségekkel élők magyarországi és európai helyzetéről,
· A ritka betegséggel élőket összefogó szervezetek és tevékenységük bemutatkozása saját standjaiknál,
· Kerekasztal a döntéshozókkal és sajtókonferencia,
· „Ritka Szépségek Gyűjteménye” - a ritka betegségekkel élők részére meghirdetett művészeti pályázatra beérkezett alkotásokból rendezett kiállítás (pályázati kiírás a http://www.ritkaszepsegek.try.hu/ honlapján),
· Szórakoztató programok zenészek, színészek és előadóművészek fellépésével, többek között a Bohóc doktorok, az Alma Együttes, Hrissafish Gábor és még sokan mások közreműködésével,
· Kézműves foglalkozások és játszósarok várja a piciket sok meglepetéssel, tombolával,
· Jótékonysági koncertet ad a "Nem adom fel!" Együttes.
A részletes program a http://www.rirosz.hu/ritkanap/index.htm oldalról a rendezvény saját honlapján lesz megtekinthető 2010.02.20-tól.

Az idei év mottója: "Betegek & Kutatók: Partnerség az életért!"

Az alábbi linken a tavalyi Ritka Napról látható egy összeállítás kedvcsinálóként és a tavalyi figyelemfelkeltő videó (Gének):

http://sites.google.com/a/rirosz.hu/rbv/eddigi-ritka-napok/ritka-nap-2009/videok-2009


Ezen az oldalon pedig több érdekes figyelemfelkeltő videó látható:

http://sites.google.com/a/rirosz.hu/rbv/ritka-nap-2010/videok-2010


Várjuk Önöket sok szeretettel!

Üdvözlettel:

A RIROSZ és tagszervezeteik

Ragyogj kicsi Napsugár!

Ragyogj kicsi Napsugár!
Reménnyel a reménytelenség ellen

Napfény ömlik be az üvegablakokon, odakint szinte nyári meleg van, pedig csak április elején járunk. Papucsban és köntösben csattogunk át a szülészetről a másik épületbe, hogy intézzük a gyerekek anyakönyvi kivonatát. Az egyik név, Sipos Sándor, a gyermekemé, a másik, Bach Réka Napsugár. Lehetne a ragyogó tavasz miatt, de az igazi ok az, hogy ő szülei szemefénye-napsugara. Ekkor még nem sejtjük, hogy hamarosan komor-sötét felhő árnyékolja be a napsugarat.

A gyerekeket egymás mellett szoptatjuk, egyszerre pelenkázunk. Amikor Réka sír, Sanya alszik és fordítva. Már most megvan köztünk, anyukák között az összhang. Mindketten érezzük, egy életre szóló barátság kezdődik.
Közel lakunk, így gyakran találkozunk. Piknikezünk a Duna-parton, bevásárolunk a piacon, közösen játszunk és beszélünk meg jót és rosszat.
A növésben hol Sanya, hol Réka előzi meg egymást. Sanya ügyesebb a mozgásban, hamarabb beszél, viszont Réka előbb lesz szobatiszta. Sanya akkor sírt, ha bölcsibe kellett mennie, Réka akkor, ha el kellett jönnie, és ott kellett hagynia a pajtásait.
A hamarosan négyéves Rékán, a kívülállónak csak annyi tűnhet fel, hogy a járása bizonytalan, és nem teljesen érthető, amit mond. Egyébként egy mindig mosolygós, gyerekeket imádó, közösségi kis palánta.

Erzsivel, egy huszonéves, öltözékében is fiatalos lánnyal és Rezsővel egy harmincas, rövidre nyírt hajú fiúval beszélgetek egy lakótelepi lakásban. Két, mindig vidám és jó humorú emberrel. Ők Réka szülei.

Ahogyan azt egy szülő látja

Félve teszem fel a kérdést, hisz ez olyan dolog, amiről nagyon nehéz lehet beszélni. Félek, felkavarok emlékeket, amelyeket ők inkább felejtenének.
- Milyen betegsége van Rékának?
- Réka egy genetikai eredetű betegségben szenved, a neve: Neurofibromatózis /röviden:NF/ - mondja Erzsi látszólagos nyugalommal.
- Mi volt a betegség tünete?
- Tán egy hónapos lehetett Réka, mikor két, barnás elszíneződés keletkezett a bőrén. A védőnőt kérdeztem, hogy mi lehet az. Ő és a doktornőnk is mondta, hogy a folt egy idegrendszeri betegség tünete lehet, de ne ijedjünk meg, figyeljük folyamatosan Rékát. Természetesen nagyon megijedtünk és bár nem ajánlották, de mi, a foltok elnevezése alapján azonnal utánanéztünk a tünetnek. Akkor ijedtünk csak meg igazán, mikor azt találtuk, hogy ez egy gyógyíthatatlan betegség tünete lehet.

A gyermekorvosnál és védőnőnél

Egy rajzokkal teli, gyermekorvosi rendelőben ülök és várom Réka gyermekorvosát, Dr. Schultheisz Katalint és védőnőjét, Bajkóné Lohner Évát.
- Mi a gyermekorvos feladata egy ilyen betegségnél?
- A folyamatos kapcsolattartás a legfontosabb, hogy a pácienst időről-időre lássam, valamint, hogy a szülő jelezze, ha valami szokásostól eltérőt észlel. Az elváltozások csak a tünetek megjelenésével együtt jelentenek tennivalót. Amennyiben viszont már tünet is van, akkor minél előbb cselekedni kell. Sokszor persze a szülőknek nehéz ezt ölbe tett kézzel várni – mondja Katalin végig komoly tekintettel.
- Védőnőként miben tudott segíteni Erzsiéknek? – kérdezem Évát.
- Sokszor a betegség gondolatának elfogadása is nagyon nehéz, Erzsiéknek ez könnyebben ment. Rajtuk látszott, hogy mindent, minél előbb akarnak tudni. Tájékoztattam őket arról, hogy a gyermek fejlődése során mire kell fokozottabban, illetve külön figyelni.


Orvostól orvosig

A hét minden napján beszélek Erzsivel és férjével, próbálom megérteni a betegséggel kapcsolatos rengeteg adatot és összefüggést. Szerencsére sosem veszik zaklatásnak a jelentkezéseket.
- Miért kellett szakorvosokhoz fordulnotok?
- Három hónaposan Rékának már hat foltja volt, amely már diagnosztikai értékű tünet, így a gyermekorvosunk ajánlotta, hogy keressünk fel egy genetikust.
- Igen, emlékszem engem kértél meg, hogy vigyelek el benneteket kocsival, mivel autó nélkül nehéz lett volna egy pici gyerekkel átutazni a város másik végébe. Pityeregve jöttél ki a vizsgálatról, de nagyon erős voltál, pár perc múlva már újra nevetgéltünk. De mit is mondott a genetikus doktornő?
- Elmondta, hogy a folt még nem feltétlenül jelent betegséget, ahhoz, hogy annak lehessen nevezni, hét tünetkritériumból (ld. keretes szöveg) kettő-háromnak kell megjelennie. Sajnos Rékánál három már ekkor is jelentkezett.
Dr. Klujber Valériát kérdezem, aki nagyon kedvesen, érthetően magyarázza nekem, hogy miként látja egy genetikus a betegséget.
- Miért fontos, hogy egy NF-es beteg felkeresse a genetikust?
- Sok kérdés merül fel, például, gyerekvállalás estén, vagy ha a családban nem volt még ilyen beteg, mint Erzsiék esetében is, akik így értetlenül álltak a jelenség előtt. Igazából mi információkkal tudunk segíteni, illetve a további szakvizsgálatok elvégzésére ajánlunk orvost.

Megint Erzsiéknél vagyok, Réka a konyhában fest (persze, főleg a vizezést élvezi belőle). Erzsi elmerengve mondja:
- Tudod, ez egy játékos betegség. (Megborzongok. Ezt csak az tudja így megfogalmazni, aki annyira felülkerekedik a betegségen, hogy így is tudja azt látni.) Van, akinél csak egy tünet jelenik meg, van, akinél több. Nem tudhatod, mikor és mi fog változni, így azt sem, hogy ki, milyen életkilátásokra számíthat.
- A genetikai vizsgálat után mi következett?
- A Heim Pál kórházba mentünk egy bőrgyógyászhoz, aki az egyik szakértője a betegségnek. Ő azt mondta, hogy majd elküld más vizsgálatokra. Telt-múlt az idő és az egy év múlva esedékes kontrollig csak a szemészetre küldtek plusz vizsgálatra, pedig Rékának ekkor már sokkal több foltja volt. A doktornő, bizonyára a mi védelmünkre, azt mondta, hogy nem szükséges utána olvasni a betegségnek, nem tudhatta, hogy mi ezt már megtettük.
Mindeközben azt is megtudom, hogy sokszor a betegség miatt családi drámák játszódnak le a háttérben, válások, a szülő pszichológiai kezelése. Szerencsére Erzsiék felfogása, kitartása és tenni akarása még jobban összekovácsolja a családot.

Információk, sorstársak

- Mindenki ennyire szembe tud és akar nézni a betegséggel, mint ti?
- Egyáltalán nem. Van, aki nem is keresi az információkat. Van, aki a honlapunk fórumát sem olvassa, nehogy szembesüljön a következményekkel, persze teljes mértékben, el nem ítélhető módon – mondja Rezső, Erzsi férje.
- Rezső, te 2005-ben ezt írtad a honlapotokon: „Kislányom beteg, Neurofibromatózisban szenved. Nem tudjuk hova, kihez forduljunk. Elkezdem gyűjteni az NF-es anyagokat és megcsinálom az NF Hungary weboldalt.”
- Tehát kétségbeesésetekben alkottátok meg a betegséggel foglalkozó honlapotokat.
- Valóban. Állandóan böngésztük a netet, ahol kerestük az információkat. Először csak arra használtam a honlapot, hogy egy helyre gyűjtsem az általam talált információkat. Még Erzsinek sem szóltam róla, aki egyik nap örömmel jött haza, hogy talált egy tök jó oldalt a betegséggel kapcsolatosan. Én meg mondtam neki, hogy igen, azt én csináltam. Ekkor szállt be ő is a munkába és kezdte fórumokra felrakni honlapunk elérhetőségét, ekkor már sorstársakat is keresve.
- Találtatok is?
- Három hónapig egy lélek sem jelentkezett, aztán egyre többen megtaláltak minket.
- Akkor igazán hasznos volt az erőfeszítésetek, nem?
- Annyira, hogy a fórumunkon egy másik betegtárstól tudtuk meg, hogy ők neurológushoz is járnak - veszi át a szót Erzsi.
- Gondolom ekkor ti is felkerestetek egyet.
- Igen, ő küldött 2006-ban először MR (mágneses rezonancia) vizsgálatra, ahol kiderült, hogy daganat van Réka agyában, amitől rögtön sokkot kaptunk. Az orvos viszont azt mondta, hogy amíg nem okoz problémát, addig nincs ezzel mit tenni, éves kontrollt javasolt. Nehéz volt elfogadni, hogy megint nem tehetünk semmit, de legalább tisztában voltunk a tényekkel és nem ringattuk magunkat valótlan álmokba, például azzal, hogy Rékánál nem, vagy csak később fognak ilyen tünetek jelentkezni.

Meglepő válasz

Dr. Farkas Viktor neurológussal beszélgetek a Semmelweis Egyetem I. számú gyermekklinikáján, akihez többször berontanak. Hol el kell szaladnia, hol utasításokat ad, látszik, nem sok nyugodt perce lehet.
- Mennyiben más a gyógyítás módja ennél a ritka betegségnél?
- Én nem nevezném ritkának. (Meglepődök.)
- Megmagyarázná, hogy miért?
- Az NF-et gyakorisága alapján nem nevezném ritka betegségnek, sokkal inkább a speciális ellátás miatt.
- Ön szerint, hogy kezelhető leghatékonyabban a betegség?
- Mivel megjelenhetnek társuló betegségek fontosnak tartom, hogy legyen egy gondozó orvos, aki odafigyel mindezekre, és adott esetben tanácsot ad a további teendőkről. A hatékony kezeléshez több szakorvos csapatmunkájára lenne szükség egy irányítóval az élen.

Vizsgálatok sora

Erzsivel a konyhában isszuk a kávét:
- Rengeteg vizsgálat következett, melyeket évente, félévente ismételni kell. Elmondanád, melyek ezek?
- Járunk genetikushoz, szemészetre, neurológushoz, bőrgyógyászhoz és ortopédushoz. Szükségünk van koponya és gerinc MR-re, amit altatásban végeznek, de vér, vizelet, röntgen és ultrahang vizsgálatokra is. Jól ismerjük a János, Heim Pál és Semmelweis kórházakat, valamint az MR Központi Kutatót. Voltunk és még kell mennünk Pécsre, mert lehet, hogy ott fogják műteni a nyáron Réka lábát, mivel kiderült, hogy szövetgyengeség miatt valószínűleg erre szükség van.
- Emellett egy alapítványhoz is jártok készség- és mozgásfejlesztésre, illetve úszásra is, így Réka sokat fejlődött.
- Igen, itt nagy szeretettel törődnek a gyerekekkel, Rékával egy gyógypedagógus foglakozik. Az a szerencse, hogy sikerült olyan orvosokat találnunk, akik tisztában vannak a betegséggel, így elkerültük a téves diagnózist és a félrekezelést, ami sajnos a hasonló ritka betegségeknél előfordulhat.
Tudod, azért nincs olyan nap, hogy ne jutna eszünkbe Réka betegsége – mondja inkább elgondolkodva, mint szomorúan.

Reménysugarak

- Ha jól tudom a RIROSZ-szal /Ritka és Veleszületett Rendellenességgel élők Országos Szövetsége/ úgy kerültetek kapcsolatba, hogy írtatok a fórumukba.
- Igen, és mivel a NF-es betegek közül mi voltunk az elsők, akik beléptünk a szervezetbe, képviselhetjük ezt a betegcsoportot a Szövetségen belül – mondja büszkeséggel a hangjában Rezső.
- Ha jól tudom szerettetek volna egy alapítványt is létrehozni, ami sajnos még nem sikerült.
- Igen, így most csak nem hivatalos szervként, „Segítő Társaság”-ként működünk. Pedig nagyon nagy szükség lenne rá. Gondold csak meg, milyen jól kiépített segítő hálózata van például a vakoknak, siketeknek. Ez a betegség viszont komplex, számos más betegség társulhat hozzá, ezért nekünk még több segítségre lenne szükségünk - magyarázza elmélyülten és szinte szakértőként.

Pogány Gáborral a RIROSZ elnökével otthonában beszélgetek.
- A médiában is elég nagy visszhangot váltott ki a most februárban, a RIROSZ által szervezett „Ritka Betegségek Világnapja” rendezvény. A nagyobb társadalmi figyelem konkrétumokban is megnyilvánul?
- A nemzetközi nyomásnak, és a hazai javuló szervezettségnek köszönhetően a fokozottabb állami szerepvállalás is kezd megjelenni, amely jelenleg egy szakfelügyeleti, a későbbiekben pedig úgynevezett referencia (gyógyító) központok létrehozását jelenti, melyek információs adatbázisokkal és szakemberekkel nyújtanak majd segítséget - tájékoztat Gábor.

Sikerek

Rezső, mint oly sokszor, most is a számítógép előtt ül, nézzük a rendezvényről készült fényképeket.
- Ti is részt vettetek a rendezvényen. Milyen tapasztalatokat szereztetek?
- A rendezvény és a mi megjelenésünk is sikeres volt, Erzsivel gondoltuk ki és szerveztük meg a játéksarkot, előtte hetekig szponzorok után rohangáltunk, de megérte.
- Megtaláltak benneteket a sorstársak?
- Nem olyan nagy számban, mint amire számítottunk, de ennek oka az is, hogy sajnos sok beteg erősen mozgáskorlátozott.
- Tulajdonképpen hány NF-es beteg lehet Magyarországon?
- A nemzetközi, előfordulási statisztikák alapján háromezer- háromezer ötszáz.

Csodálom ezt a két embert, akik munka mellett, fáradtságot nem kímélve harcolnak gyermekükért és segítenek másoknak. Hihetetlen módon emelkednek felül a nehézségeken, és a betegségen. Mégis féltem őket, amikor az alábbi idézetet találom Rezső blog oldalán:
„Hogyan éli meg a szülő, ha gyermeke gyógyíthatatlan beteg? Telnek a mindennapjaid. Próbálsz erős maradni, de belül érzed, bármikor elvesztheted őt, akit mindennél jobban szeretsz.”

2009. június Sipos Szilvi

(Az alábbiak eredetileg, formailag keretes megjegyzésként kerültek a cikkbe)

A Neurofibromatózis hét tünete, melyből kettő-három megléte utal a tényleges betegségre:

Kettőnél több Lisch-csomó a szemben, hat vagy több bőrfolt (tejeskávé folt), csont deformáció, kettő vagy több neurofibroma (jóindulatú idegdaganat), látóideg daganat, szeplők a test hajlataiban, megjelenés az elsőfokú rokonnál, vagyis a szülőnél.

Megjegyzés: A betegség már újszülött, illetve csecsemőkorban is jelen lehet sajátos, életkorfüggő tünetekkel. Azaz az itt felsorolt, döntően a felnőttkorra
jellemző diagnosztikus ismérveket nem lehet mechanikusan alkalmazni
újszülött, csecsemő vagy gyermekkorban.

2010. február 9., kedd

Elkésve....

Kedves Olvasó!

Blogtársam, csocsodalom oldalán olvastam először a lassú blogolásról, amelynek a filozófiája az alábbiakon alapul, és aki erről a témáról, bevezető gondolatnak ezt írja:
"Soha nem voltam gyors vagy versengő típus. Amibe belekezdek azt általában legjobb tudásom szerint be is fejezem, de nem tudok sietni. Amint fel kell gyorsítanom, azonnal hibákat követek el. Legyen az bármilyen tevékenység - fordítás, főzés, a nappali kifestése vagy éppenséggel újabb blog bejegyzés megírása - csak a saját tempómban tudom tisztességesen megcsinálni. Talán főként emiatt ragadott meg annyira a Lassú Mozgalom (Slow Movement) ötlete és eszmei mondanivalója."

Nagyon szeretném életemet én is ilyen lassú, megfontolt tempóban élni, de sajnos két kisgyerekem mellett erre nem nagyon van lehetőségem. Ezért sok bejegyzésemben csak rövid bevezetőket szoktam írni és általában máshonnan veszek egy, már megírt szöveget.
Hosszabb és átgondoltabb írásaimat az "Elmélkedések" és az "Írások" címszavak alatt találhattok, de ezek általában régebbiek, igaz nem vesztettek aktualitásukból. Az "Írások " a Női Újságírás tanfolyamon készült írásaim, melyet V. Kulcsár Ildikó, a Nők Lapja főmunkatársa tartott, amely azóta is felejthetetlen élményt jelent, Ildi személye és az ott összejött csapat miatt.
Persze jó lenne ha minden bejegyzésben több lenne az én gondolataimból, de úgy érzem lekések.
Hogy miről is? Hát a Föld megmentéséről:) Na de ez tényleg komoly!
Szeretném ha mindenki, minél előbb olvashatna azokról az információkról, amelyeket sikerül megtalálnom nekem és férjemnek és úgy gondolom hasznosak lehetnek másoknak is. Sokszor épp csak annyit írok, hogy ötletet adjak vagy talán tudjak újdonságot mondani. Aztán, akit mélyebben érdekel a téma úgyis utána fog nézni.
Ez most nem mentegetődzés, hanem indoklás, amely remélem elfogadható:)

Biogazdálkodás - permakultúra

Férjemmel folyamatosan kutatjuk, hogy hogyan lehetne kertünket, illetve szülei gazdaságát az ökológiai rendhez minél közelállóban kezelni.
A képen látható könyv: Baji Béla "Önfenntartó biogazdálkodás - Permakultúra" könyve pont ebben segíthet mindenkinek.
Eddig pár ötletet találtunk innen-onnan, például a ffek oldalán (lásd linkek között) van egy peronoszpóra elleni recept, mely hagyma és fokhagyma keverékét ajánlja.
Több könyvben vannak tippek, például ilyen a zöldségek mellé ültetendő virágok, melyek elvonzzák a kártevőket a haszonnövényekről, vagy olvashatunk arról arról, hogy hogyan tartsuk távol a csigákat tört tojás- vagy dióhéjjal. De sok forrásban jh még mindig sokszor szerepel a vegyszeres növénygondozás.

A könyvről többek között az alábbi honlapon találhattok részletesebb leírást, most ebből csak egy kis részt másoltam ide.
http://tudatosvasarlo/konyvajanlo/187
Ez a könyv, az első hazai könyv a permakultúráról, már nagyon hiányzott. Miközben naponta kapjuk a híreket a pusztulás felé tartó Földről, a mezőgazdaság újabb és újabb válságáról, botrányáról, jó ráeszmélni, hogy vannak, akik már most dolgoznak a megoldáson, akik már megkezdték a gyógyítást. Még jobb tudni, hogy ez az apró zsebkönyvecske nekünk is segíthet, hogy megtegyük az első lépéséket.
A fosszilis üzemanyagokon alapuló modern mezőgazdaság csapdájából többen, többfelé keresték a kiutat. Köztük volt a permakultúra is. A hetvenes évek közepén két ausztrál, Bill Mollison és David Holmgren kidolgozott-összefoglalt egy földművelő módszert-filozófiát. Megpróbálták újra megteremteni azt a rendszert, amit a természetben járva látunk, egy olyan komplex rendszert összeállítva a kertben, mely összességében produktívabb és stabilabb, mint a hagyományos módszerek.

Az A5-ös formátumú, 140 oldalas könyv ára 2500 Ft, amely nem olcsó, mivel magánkiadásban jelenik meg, de angolul, a neten még nagyon sok információ található.






2010. február 6., szombat

Egon és Dönci - Mindenütt jó, de legjobb otthon

Egyik kedvenc animációs filmem és 5 éves kisfiamé is.
A tartalmáról a port.hu leírását olvashatjátok:

A film hősei az egyik szomszédos naprendszer aprócska bolygójának lakói. Egon kissé szórakozott, amatőr "űrkutató", akinek kétbalkezes, minden lében kanál társa Dönci, egy kissé túltáplált macskaforma lény. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor ismeretlen eredetű tárgy zuhan le a lakhelyük közelében (a Voyager-3), az emberiség üzenetével. Egon eltervezi, hogy felveszi a kapcsolatot a magáról hírt adó civilizációval. A fészerében bádog-űrhajót épít. Némi bonyodalmak után sikerül elindulniuk és a Naprendszerünk felé veszik az útjukat. Majdnem belezuhannak a Napba, ám a Merkúr mellett sikerül lefékezniük. A Vénuszt beborító viharfelhőkben óriási viharok dúlnak, hatalmas villámlásokkal, hát gyorsan továbbállnak a Föld irányába. Egon nagyon elfárad, elnyomja az álom. Dönci a felügyelet nélküli pilótafülkében "Egonosat" játszik, fontoskodva nyomogatja a gombokat. Egy váratlan mozdulattal véletlenül hiperűrsebességre kapcsol. Az űrhajó teljes hajtómű-terheléssel száguld, egészen a jeges-hideg Plútóig, miközben meghibásodik. Egon külszíni szereléssel megjavítja a gépet, s folytatják útjukat. Konstatálják, hogy sem a Neptunusz, sem az Uránusz, sem a Szaturnusz, de még a Jupiter sem alkalmas a letáborozásra. Végül a Marson landolnak. A csodálatos narancssárga bolygó látszólag lakatlan. Ám a semmiből egy ismeretlen csillogó-villogó objektum érkezik elképesztő sebességgel. A szuper-technológiájú csészealj Döncit felszippantja, s az UFO utasai megvizsgálják a furcsa szőrös kis állatot. A tanulmányozás után Döncit hátrahagyva hipp-hopp elviharzanak. Egonék az izgalmas és vicces találkozás után a kék bolygó, vagyis a Föld felé veszik útjukat, s sikeresen leszállnak valahol Európa közepén, zord sziklák között. A Föld ekkora már egy erősen elsivatagosodott bolygó. Ám végül sikerül megismerkedniük a Föld egyetlen lakójával egy koktélbárban, aki mesél nekik a Földről, az emberekről, szépségről, kalandról, egyszóval az életről...
Bemutató dátuma:
2007. november 29. (Forgalmazó: Hungaricom)



Avatar - villanások

felajánlottuk, hogy bármit megépítünk nekik
részvényesek
rossz negyedéves jelentés
az állat érzi, amit te érel
energiaáramlás
az energiát csak kölcsön kapjuk és egy napon vissza kell adni
megfordult bennem minden, mintha kint lenne a valóság és ez lenne az álom
nem emlékszem, hogy honnan jöttem és ki vagyok
emberháló
az ősök hangja beszél a fákban
tanulja csak meg, hogy nem állunk meg
elektrokémiai kapcsolat
pár szaros fáról beszélünk
a kincsek nem a föld alatt vannak
mit adjunk nekik, sört, vagy farmer gatyát?
először csak gázt kapnak, humánus módszer
ha egy népnek az van, ami neked kell, provokálj háborút
harcos voltam, aki békéről álmodott, de előbb vagy utóbb mindig fel kell ébredni csak Éva segíthet
alighanem egy fához beszélek
LÁTLAK TÉGED

Mekkora bajban vagyunk és miért nem cselekszünk?

Ezt a kérdést én is számtalanszor feltettem már magamnak, de nem kell gondolataim megfogalmazásával bajlódnom, mert jand blogjában, válaszként, egy összefogó leírás első része olvasható:
http://jand.info/2010/02/mekkora-bajban-vagyunk-es-miert-nem-cselekszunk/

Egy másik oldalon, ugyancsak az ő írása egy könyv alapján, megint csak egy olyan
kérdéssel foglalkozik, melyet sokszor említünk férjemmel beszélgetéseink során.
Miért nem vagyunk kapcsolatban a valósággal?
http://kornyklub.jand.info/Blogok/admin/miert-nem-vagyunk-kapcsolatban-a-valosaggal.html

Olvassátok, hogy lássatok!

2010. február 3., szerda

Tengernyi szeretet

A SOTE I. számú Gyermekklinikáján várok a neurológus orvosra, akivel interjút készítek. A váróban jó pár felnőtt és gyerek üldögél. Egy anyukára és tizenéves lányára leszek figyelmes. A lány arcán rengeteg apró, piros pötty látszik, félénken húzódik a mamához, nem tudom, milyen betegsége lehet.
Mindkettőjük kezén egy-egy báb van. Az anyuka azt játssza lányával, hogy a bábok puszit adnak egymásnak, aztán kéri a lányát, hogy igaziból is adjon puszit és ő is viszont ad neki.
Orvostanhallgatók csapata közelít feléjük, köszönnek és integetnek a nekik. Úgy tűnik, hogy nemrég találkozhattak a kislánnyal, talán meg is vizsgálták. A lány azonban nem mozdul. Édesanyja mondja neki, hogy intsen vissza, de a reakció elmarad, az arca nem mutat felismerést. Ekkor döbbenek rá, hogy valószínűleg nem érti, nem fogja fel, hogy mi történik.
Csendesen várnak tovább. Mikor az orvos beszél velük a mama mosolyogva mondja, hogy még más vizsgálatra is kell menniük, de nem tudja, merre induljanak, segítséget kér. Nem ideges, nem szidja a rendszert, bár gyanítom, régóta várhatnak már itt és a sok betegből ítélve még sokat kell várniuk a másik vizsgálatra is.
Ennyi türelmet látva elszégyellem magam, mikor azokra a helyzetekre gondolok, amikor türelmetlen vagyok, akár idegenekkel, akár a saját családommal szemben.
Egy másik interjúalanyom, Pogány Gábor mondata cseng vissza a fülembe, aki a Ritka és Veleszületett Rendellenességgel élők Országos Szövetségének elnöke és családjában is van sérült gyermek. „Szoktuk mondani a szülőknek, hogy akármilyen betegség van a családban, a legfontosabb, amit adhatunk a gyereknek, az a szeretet. Vannak olyan gyerekek, akik egészségesek, mégis szenvednek, mert nem kapnak szeretetet.”
Visszagondolok a mamára és lányára. Abban biztos vagyok, hogy a kislány szeretethiányban nem szenved, és ha nem is érti és érzékeli teljességgel a világot, a szeretetet minden bizonnyal igen.
2009.június

2010. február 2., kedd

Választási kampány - ajánlás

Egy nagyon kedves ismerősömtől hallottam először az LMP-ről, ő tevékeny tagja a pártnak. Ajánlotta a honlapjukat, melyet a linkek közé is betettem, mert azonosulni tudok az ott leírt célokkal és remélem, hogy törekvéseik olyan tiszták és töretlenek maradnak, mint eddig.
Úgy gondolom, hogy a többi párt mellett ők tényleg tudnak egy jó alternatívát felmutatni. Ezért én nekik fogom adni az ajánlószelvényemet. Ha Te is szimpatikusnak találod a párt törekvésit, regisztrálj itt: http://lehetmas.hu/176

Önmegvalósítás

Minap voltam egy koncerten, amely nagyon élvezetes volt, de igazából nem is magáról a koncertről akarok írni, hanem arról, hogy milyen gondolatot ébresztett bennem. A kezdő fonalat az adta, amit a zenészek arcán láttam; a teljes átélést, a mosolyt, valami elragadtatottságot, az élvezetét annak, amit csináltak.
Ekkor eltűnődtem, hogy vajon hányan vagyunk, akik ugyanilyen élvezettel végezzük a munkánkat. Bizonyára, amit láttam az a felszín volt, egy nagy, izzadságcseppes munka eredménye, mégis a hallgatóság valamiféle örömünnep részese lehetett.
Én is éreztem hasonló érzést egy-egy jól elvégzett munka után, de mégsem ezt a fajta felszabadult örömöt. Elgondolkoztam, hogy miért is nem. Azért mert az én munkám egy kötöttebb, irodai munka, ahol vannak főnökök, állandóan vannak társadalmi, viselkedési szabályok. Mi lenne, ha egy jól végzett munka után táncra perdülnénk, vagy dalra fakadnánk? Azt hiszem, nem néznének éppen normálisnak.
Persze vannak kötött és kötetlenebb munkák, mégis azt látom, másoknál is, hogy a munka mellett egyre inkább keresik ez emberek a kötetlen, önkifejezésre, önmegvalósításra lehetőséget adó elfoglaltságokat.
De mennyire jó lehet az, ha az ember szenvedélye egyben a munkája!
A gyerekeket gyakran megkérdezik, hogy mik akarnak lenni, ha nagyok lesznek, és sok gyereknek valóban már kicsi korában konkrét elképzelése van. Felnőttként pedig azzá is válnak, amit gyermekként elképzeltek. Van olyan, hogy egy elképzelt szerep megtetszik (pléldául, én kukás leszek, vagy autóversenyző), ami persze a későbbiekben megváltozik. Ahogy cseperedik az ember és tanulmányai végzése után határozni kell, hogy merre tovább, szerintem sokan vannak nehéz helyzetben. Hiszen szinte gyerek fejjel kellene arról dönteni, hogy mit csináljon az ember, esetleg évekig, miből tartsa majd el a családot, mi az, amihez ért, amihez tehetsége van. Ha van olyan iskola, tanár, szülő, aki segít megtalálni az érdeklődést, támogatást ad, felkarolja a tehetséget, annak szerencséje van.
Talán könnyebb azoknak, akinek a tehetsége már gyermekkorában felszínre kerül. Sok más között, most eszembe jut például Mozart, akit a mai napig csodagyerekként is emlegetnek, hiszen öt évesen már komponált. Éppen ebben az évben ünneplik világszerte koncertekkel és rendezvényekkel születésének 250. évfordulóját.
Aztán, akinek nagy csodálója vagyok, Leonardo Da Vinci, aki nem is egy tudományban és művészetben találta meg önmagát, hanem polihisztorként élt egész életében. Leonardo, aki hírnevét leginkább festészetével és szobrászatával szerezte, folytatott geológiai és anatómiai tanulmányokat, foglalkozott matematikai és más tudományos stúdiumokkal, mint az építészet, repülés, fegyverek és optika.
Van arra is példa, hogy valaki már egészen felnőtt fejjel találja meg az igazi hivatását, mint az a magyarországi, híressé vált agysebész, aki sokáig építészként dolgozott.
Egyszóval ki előbb, ki utóbb lel rá az igazi ösvényre, és van, aki talán soha sem bontakoztathatja ki tehetségét, vagy azért mert nincs hozzá bátorsága, vagy azért mert nem kap elég bátorítást.
Ez mindenki számára egy egész életen át tartó útkeresés. Van talán, aki nem is sejti, hogy más hivatás is várhatott volna rá. Mindenesetre úgy gondolom, hogy akiben van cél és akarat, és figyelembe veszi önmaga tehetségét, az eléri azt az állapotot, amikor kiteljesedhet.
Ezért mindenkit, főleg a fiatalokat arra biztatnom, hogy keressék meg a lehetőségeket, dolgozzanak keményen és a munka eredménye biztosan nem fog elmaradni. Mert minél jobban érezzük magunkat a saját bőrünkben, annál többet tudunk adni embertársainknak is, annál vidámabb és így könnyebb lesz az életünk.
2006. július

Mit is eszünk?

Ha csak az elmúlt pár hónapra gondolok, egészen elkeserítőnek látom a helyzetet. Nem tudom, miért éppen csak most derülnek ki, de az említett időszak híradásai tudósítottak például arról, hogy a déli gyümölcsök héját olyan vegyszerrel kezelik a tartósítás érdekében, amely az egészségre ártalmas. A margarinfélék meg, például a szívinfarktus esélyét is növelhetik, amely információra az Interneten rákeresve, egy szakleírást is találtam, ahol a szerzők a margarin fogyasztásának még egyéb élettani hátrányait is megemlítik.

Aztán itt van a tavalyi év aflatoxinos paprikabotránya, meg a korábbi kergemarhakór.

Vagy például a génmanipuláció, mely tevékenység arra irányul, hogy a haszonnövények és –állatok kívánatos tulajdonságait (pl. gyorsabb növekedés, jobb ellenállóság, stb.) előtérbe helyezzék. Mindezzel csak az a baj, hogy a génműködés kölcsönhatásai a mai tapasztalatok alapján még nem nagyon ismertek. Sok mindenről, az ételek mellett például gyógyszerekről, gyom- és rovarirtó szerekről, harci gázról csak évtizedekkel később derült ki, hogy milyen nemkívánatos hatásai vannak. Ezt pedig, ameddig csak lehet, általában megpróbálják eltussolni, hogy ne kerüljön nyilvánosságra.

De említhetném a mostanában egyre inkább hallható élelmiszer áruházi razziákat is, ahol egyre-másra találnak lejárt szavatosságú árukat, illetve már a korábbi, tárolási helyeken nem ismert eredetű, illetve nem megfelelően tárolt alapanyagokat.

Természetesen, ha valaki utánanézett, már korábban is tudhatott minderről, de talán most, hogy az egészséges életmód jobban előtérbe kerül, illetve a szélesebb körű tájékoztatás lehetőségével - néha akár már szenzációhajhász módon, lásd madárinfluenza - nagyobb hangsúly került erre a témára is.

Valahol halottam egyszer, ami meg is ragadt a fejemben, hogy miért is hívjuk az ennivalót élelmiszernek. Nos, azért, mert ez már lassan csakugyan pusztán szerekből áll. Ízfokozó, állagjavító, térfogatnövelő, mintha már nem is a mindennapi betevőnkről lenne szó.

Az említett dolgokat nézve egyre inkább probléma van itt mindennel, így aztán nem is lehet csodálkozni, ha bizonyos betegségek egyre sűrűbben fordulnak elő. Természetesen mai életünk káros hatásainak ez csak egyik összetevője. Mégis, úgy látszik, most már erre is tudatosan oda kell figyelnünk, ha meg akarjuk őrizni egészségünket.

Miért is van mindez? Ez egyszerűen levezethető. Az ok a fogyasztás növelése, ami természetesen feltételezi a tömegtermelést, lehetőleg minél olcsóbb előállítást, a minél nagyobb profit elérése érdekében. Mindez aztán a minőség és a mi egészségünk rovására megy.

Mi a megoldás? Hát ez nem mindenki számára egyszerű és elérhető, de aki egy kis gondot fordít a táplálkozásra, annak meg kell keresnie azokat a forrásokat, ahol még természetes anyagok felhasználásával készülnek az ételek, italok. Esetleg saját kezűleg kell előállítani, amit csak lehet.

Manapság igencsak megsűrűsödtek a bio boltok, így aki nem szánja rá az időt, fáradtságot, itt is beszerezhet egyes étel-italokat. Remélhetőleg minden, amin rajta van az „ellenőrzött gazdaságból” származást bizonyító pecsét, valóban onnan is való.

Azért az olyan gyanakvó egyéneknek, mint amilyen én is vagyok, mégis a saját készítést ajánlom, vagy az olyan helyek felkutatását, amelyben megbízhatunk, hogy asztalunkhoz ülve valóban tudjuk majd, hogy mit eszünk.

2006. június

Erkölcsi gondolatok az új évezredre

Manapság nem csak gazdasági- , hanem társadalmi-, erkölcsi válságról is beszélhetünk. Mindenkinek ajánlom a könyvet, hogy gondolatai segítségével rátaláljunk önmagunkban az igazi értékekre. Bár nagyon érthető, mégsem könnyed olvasmány, hiszen minden egyes mondata értelmezendő és akkor hasznos, ha önvizsgálatot is tartunk közben.

Az előszóból:
"A világban szétnézve azt látom, hogy nem csak nekünk, tibeti menekülteknek és más hontalan népcsoportoknak vannak nehézségeink. Az embereket mindenütt, minden társadalomban éri szenvedés és megpróbáltatás - még azokat is, akik szabadságban és anyagi jólétben élnek. Azt hiszem, a boldogtalanság, amitől az ember szenved, nagyrészt a saját műve. Elvileg tehát legalább ez elkerülhető. Úgy látom továbbá, hogy az erkölcsileg pozitív magatartású emberek boldogabbak és elégedettebbek azoknál, akik nem törődnek az erkölcscsel. Ez megerősíti hitemet, hogy ha képesek vagyunk megfelelően átformálni gondolatainkat, érzelmeinket s magatartásunkat, akkor nemcsak hogy könnyebben megbirkózunk a szenvedéssel, hanem eleve sokkal kevesebb szenvedés vár ránk.

Ebben a könyvben igyekszem megmutatni, mit értek "pozitív erkölcsi magatartáson". Tisztában vagyok vele, hogy az erkölcsöt, az erkölcsiséget érintő kérdésekben nagyon nehéz akár helyt-állóan általánosítani, akár tökéletesen pontosnak lenni. Egy adott helyzet szinte sohasem egyértelműen fekete-fehér. Ugyanaz a cselekedet különböző körülmények között különböző színezetű és fokú erkölcsi értékkel bír. Ugyanakkor alapvetően fontos egyetértésre jutnunk a tekintetben, hogy mi számít pozitív és mi negatív magatartásnak, mi jó és mi rossz, mi helyes és mi helytelen. A múltban, amikor az emberek tisztelték a vallást, az erkölcsi normák egyik vagy másik vallás követőinek többsége révén érvényesültek. Ez ma már nincs így. Éppen ezért valami más úton-módon kell rögzítenünk az erkölcsi alapelveket.

Ne higgye az olvasó, hogy én, a dalai láma, valamilyen különleges megoldást kínálok. Könyvem lapjain nincs semmi olyan, ami korábban már el ne hangzott volna. Azt hiszem, sokan, akik megoldást keresnek az ember problémáira és szenvedésére, maguk is eljutottak az általam felvetett kérdésekhez és gondolatokhoz. Amikor barátaim tanácsára hallgatva a nagyközönség elé bocsátom könyvemet, ezt abban a reményben teszem, hogy így hangot adhatok azoknak a millióknak - a csendes többségnek -, akiknek nincs módjuk véleményüket a nyilvánosság előtt kifejezésre juttatni."

2010. február 1., hétfő

Betemetett a nagy hó ....




"Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet,
minden, mint a nagyanyó haja hófehér lett,
minden, mint a nagyapó bajsza hófehér lett,
csak a feketerigó maradt feketének"
Alma együttes